~Nagyszerűség és kérdések~

#Lélekpirulák #pszichológia #nagyszerűség #kérdések #nézőpontváltás #megengedés

                ~Nagyszerűség és kérdések~ 

🗣️ Az alábbi kérdések közül bármelyik illeszthető egy mélyebb, kérdésközpontú önismereti folyamatba:

🗒️🔎

🤔

1. Milyen nagyszerűség lakozik bennem, amit eddig nem ismertem el?

2. Mikor voltam már nagyszerű, csak nem vettem észre?

3. Mi az a belső erő vagy ajándék, ami mindig is bennem volt, de nem ismertem fel?

4. Milyen lehetőségeket hordozok magamban, amelyeket eddig figyelmen kívül hagytam?

5. Mi az a bennem rejlő érték, amit már éltem, de sosem tudatosítottam?

🗣️ Vannak kérdések, amik nem válaszokat követelnek, hanem új dimenziókat nyitnak bennünk. 🌀 Ezek is egy ilyenek. 

Nem magyarázatot keresnek – hanem emlékeztetnek. Arra, hogy talán volt már egy pillanat az életedben, amikor valóban önmagad voltál. Könnyed, bátor, intuitív. 

De akkor talán nem ismerted ezt fel. 

Talán még nem tudtad, milyen az, amikor kapcsolódsz a saját erődhöz.

Szerintem egy nagyon izgalmas szemlélet amit jó ideje gyakorlok, hogy ne a „miért?” kérdéseibe ragadjunk bele – azok gyakran a múltba húznak vissza. Inkább kérdezzük meg: 

Mi más lehetséges itt, amit még nem vettem észre? 

Mi az a nagyszerűség, ami már az enyém, csak még nem ismertem el?🤔

💡👈 Ezek a kérdések nem válaszért kiáltanak – hanem elmozdítanak. Észrevétlenül tágítják a belső terünket. 

Úgy működnek, mint egy kulcs: kinyitják azt az ajtót, amit régóta zárva tartottunk magunk előtt.😉

Engedd meg magadnak, hogy ne mindig tudd. Csak kérdezz. És figyeld meg, hogyan változol közben.🧘☯️

Szeretettel  Alíz 😊 

#SzabóAlízpszichológus 

#Lélekpirulák 

#hatetszikoszdmeg 

Képek forrása: Pinterestről 

Amikor már nem akarod, rögtön hozzád jut

#Lélekpirulák #pszichológia #spiritualitás #humor #élet #ritmus #csend #puff #akarás 

🤔

~Na most komolyan, mi ez a trükk az élettől?~

🗣️

Amikor vért izzadva akarod, amikor agyalod éjjel-nappal, amikor már a barátaid is félnek megszólalni, mert tudják, megint arról a valamiről fogsz beszélni – na akkor, semmi. Nulla. Zéró. Csend.😞

De aztán... puff!😊

Amikor végre azt mondod: „Elengedem. Lesz, ami lesz. Mehet a levesbe.” – akkor, mintha csak erre várt volna.

Beesik.

A pasi.

A munka.

A lakás.

Az ihlet.

Az új élet.

Mi ez, valami kozmikus irónia?🤔

🗣️

Valójában nem. Pszichológia, spiritualitás, meg egy kis univerzális logika. Mert amikor már nem kapaszkodsz görcsösen, akkor végre nem zársz el mindent. Amikor kiengeded a markod, akkor a kezed végre nyitva van – és tudsz fogadni.💡👈

Tudod, ez olyan, mint mikor meg akarsz jegyezni egy nevet, és csak akkor ugrik be, amikor már rég feladtad. Az agyad is megkönnyebbül, és végre behozza a cuccot.

És te? Te meg ott állsz, hogy: „De én ezt már nem is akarom!”

Aha. Pont ez a lényeg.

Tanulság?👇

Az élet néha olyan, mint egy flört: ha túl rámenős vagy, megijed. Ha viszont laza vagy és hiteles, jön utánad.

Szóval legközelebb, amikor nagyon akarsz valamit – próbáld nem annyira akarni. 

Csak úgy... engedd meg neki, hogy megtaláljon.🌀

                                   ~

Amikor már nem akarod, rögtön hozzád jut

– ja, köszi, ezt már százszor hallottuk, ugye?

És tudjuk is. TÉNYLEG tudjuk. Elméletben. 

De ott állunk, és csak nézünk magunk elé:

„De akkor mégis MIT CSINÁLJAK?”🤔

🗣️

Mert igen, elvileg nem kéne ennyire kapaszkodni. Nem kéne rágörcsölni.

Mégis, amikor nagyon akarunk valamit – egy lehetőséget, egy párkapcsolatot, egy új fejezetet – akkor elkezd bennünk kattogni valami belső vészcsengő:👇

„Ha nem kontrollálom, elszáll! Ha nem erőltetem, nem történik meg!”

Pedig ha visszanézel, ott vannak a példák. Azok a furcsa, mágikus fordulatok, amikor valami akkor történt meg, amikor már nem is akartad. Amikor már azt mondtad: „Na jó, mindegy.” És mégis – összejött.

Néha szinte már nevetve fogadjuk:

„Na ne már... most jössz, mikor már nem is számítasz?”

És akkor vagy:

A: Örülsz, mert még mindig akarod.😊

B: Csodálkozol, hogy „Miért is akartam ezt ennyire?” – mert te már rég nem vagy az, aki akkor voltál.🤔

És tudod mi a legérdekesebb?🤔👇

Ez egy körforgás.🌀👈 Újra és újra beleesünk: jön egy új cél, új vágy, új álom. 

És mi megint kapaszkodunk, irányítani akarunk, időpontot szabunk az univerzumnak, hogy:

„Figyi, akkor péntek délután 4-re kéne a csoda, jó?”😉🤭

De hogyan lehet ezt máshogy? Hogyan lehet nem belefeszülni?🤔👇

Na, itt jön pár kis trükk, ami segíthet:

✓ Kérdezd meg magadtól: „Mi lenne, ha ez nem történne meg?”🤔

Kicsit fura kérdés tudom, de felszabadító. Mert rájössz: mindig te vagy a vágy mögött. És a világ nem omlik össze.

✓ Írj le mindent, amit akarsz – aztán tedd el a papírt.

Igen, fizikailag. 🗒️✍️ Írd le, és tedd el. Bízd rá. Mint egy megrendelés az univerzumnak. Aztán ne nézegesd naponta, csak élj.

✓ Ápold a jelen pillanatot.

Itt van, most van. Ez az egyetlen, amit kontrollálhatsz. A figyelmed. A reakcióid. 

A reggeli kávéd illata. A napfény az arcodon. Ennyi elég.😉

✓ Nevess a helyzeten.😊

Komolyan. Nevess magadon, amikor megint kattogsz. Csak annyit mondj: „Haha, megint itt vagyok. Helló, Kontrollkirálynőm!”

✓ Hidd el: lesz valami. És az lehet, hogy még jobb, mint amit most akarsz.

Nem ámítás. A legtöbb sztori, amit később mesélünk, úgy kezdődik: „Azt hittem, vége. Aztán jött valami sokkal jobb.”😉

Szóval akkor a végső tanulság?🤔👇

🗣️

Az élet nem egy rendelős applikáció, ahol a kívánságlistánk alapján jön a futár. Inkább egy jazz koncert: van benne ritmus, meglepetés, és akkor igazán jó, ha néha csak hagyod, hogy szóljon a zene.😉

Lélegezz. Lazíts. És tudd: ami igazán a tiéd, az nem fog elszaladni – még akkor sem, ha kicsit késik.🌬️💨🧘☯️

Szeretettel Alíz 😊 

#SzabóAlízpszichológus 

#Lélekpirulák 

#hatetszikoszdmeg 

Képek forrása: Pinterestről 

~A szerelem születésének pillanata – a világ, ami egy pillanat alatt megváltozik~

#lélekpirulák #pszichológia #mély #őszinte #igaz #szerelem #világ #pillanat #élet #dimenzió #párkapcsolat #rezdülés #színek

~A szerelem születésének pillanata – a világ, ami egy pillanat alatt megváltozik~

🗒️✍️

🗣️ Van egy pillanat, amit sosem felejtünk el. Egy tekintet, egy mozdulat, egy belső rezdülés – és hirtelen tudjuk, valami elkezdődött. 🌀 A szerelem nem mindig látványosan vagy hangosan érkezik. 

Néha épp csak annyit mond: „itt vagyok”, és mégis gyökeresen megváltoztat mindent.😊

A szerelem születése olyan, mint egy dimenzióváltás. Mintha átrendeződne a világ szövete, megváltoznának a színek, az energiák, a levegő vibrálása. Van, amikor hirtelen érkezik, a legváratlanabb embertől, egy váratlan pillanatban. Máskor lassan, óvatosan formálódik, barátságból növi ki magát – vagy egy második esély után bontja ki igazi arcát. De bármilyen formában is érkezzen, mindig van egy pillanat, amikor megszületik. Amikor a belső tér megrezdül, és hirtelen már semmi sem ugyanaz, mint azelőtt.☯️

🌬️💨 Ez a pillanat gyakran egy apró gesztusban rejlik: egy mosolyban, egy hanglejtésben, egy homlokpusziban. 

Egy mozdulat, ami átrendezi a jelent, és új időszámítást indít. Onnantól kezdve minden más megvilágításba kerül. Az addig fontos dolgok elhalványulnak, és a háttérben élők élesen fókuszba kerülnek. És bár ez az érzés nem mindig tart örökké változatlan formában, a pillanat, amelyben megszületett, örökké bennünk marad.

💡👈 A pszichológia egyik alaptézise, hogy élményeink érzelmi töltete rögzül bennünk – és a szerelem születése az egyik legerősebb ilyen élmény. Az a pillanat – akár tudatosan emlékszünk rá, akár csak sejtésként él bennünk – a kapcsolat lelki lenyomata lesz. 

A későbbi vitákban, a kihűlő napokon, vagy épp a szenvedély legforróbb perceiben is ott lüktet a háttérben. Emlékeztet arra, hogy „valamiért elkezdtük”, hogy „volt egy érzés, ami megmozdított bennünk valamit, amit addig talán sosem éreztünk”.🌞💛

Ez a pillanat egyfajta spirituális lenyomat: nemcsak emlék, hanem iránytű is lehet. Személyiségfejlesztés során gyakran keresünk olyan belső erőforrásokat, amelyek segítenek minket újra és újra visszatalálni önmagunkhoz. A szerelem születésének pillanata pontosan ilyen erőforrás lehet – ha engedjük, hogy emlékeztessen bennünket arra, kik voltunk, amikor szerettünk, amikor nyitottak voltunk, amikor reménykedtünk.

És talán ez a legszebb az egészben: hogy ez a pillanat nem tűnik el. Megmarad. 

A mélyünkben. És időnként – egy mosolyban, egy mondatban, egy illatban – újraéled.🕊️

💡👈 Ugyanakkor a pszichológia és az önismeret gyakran tanít minket arra is, hogy visszataláljunk a forráshoz, az eredethez. 

A szerelem születésének pillanata is egy ilyen forrás. Amikor elbizonytalanodunk, amikor a mindennapok zaja elnyomja a szerelmesek belső dallamát, érdemes visszatérni ehhez a belső ponthoz. 

Felidézni, megemlíteni, újra átélni – mert ez az emlék képes erőt adni. Mint egy belső iránytű, újra összehangol minket.🌀💙

És talán ez a legnagyobb ajándék: hogy még ha a szerelem olykor változik is, a születésének pillanata mindig tiszta marad. Egy láthatatlan kötelék, ami formál, emlékeztet, és életben tart.

Mert minden kapcsolat, még a rövidek is, tanítanak. Megmutatják, kik vagyunk a másik tükrében, hogyan tudunk adni, elfogadni, hinni – újra és újra. A szerelem nem biztosíték. A szerelem lehetőség. És minden lehetőség egy új esély arra, hogy megtapasztaljuk önmagunk legmélyebb rétegeit — egy másik ember szemén keresztül.😊

🗣️ Egy utolsó gondolat, neked - aki valaha szeretett, vagy még csak vágyik rá:👇

Ez a pillanat ott rejtőzik valahol mindannyiunk életében – vagy múltban, vagy jelenben, vagy még csak a jövő egy eljövendő másodpercében. Hogy észrevegyük, nyitott szív kell. Figyelem. Jelenlét. A bátorság, hogy elengedjük a múlt sebeit, és a remény, hogy újra hinni merjünk.💡👈

Ezért hát, kedves olvasó – te, aki már szerettél, te, aki most is szeretsz, vagy aki még csak vágyakozol erre a csodára – figyelj. Ne csak a nagy jelekre, hanem az apró pillanatokra is. Egy érintésre. Egy elkapott pillantásra. Egy érzésre, ami halkan, de ellenállhatatlanul megszólal benned. 

Mert lehet, hogy épp akkor történik… épp ott… amikor minden megváltozik.💙💛

Szeretettel Alíz 😊 

#SzabóAlízpszichológus 

#Lélekpirulák 

#hatetszikoszdmeg 

Képek forrása: Pinterestről 

Az igazi kémia nem ismeri a szégyent...

 

#lélekpirulák #pszichológia #érzéki #lélektani #merész #tabu #érzékeny #hiteles #kémia #szégyen #ego #bátorság

    Az igazi kémia nem ismeri a szégyent...

🗣️

🔎

✓ A szégyen az ego félelme, hogy meglátnak, sebezhetőnek látnak. De amikor két ember között valódi kémia van — legyen az szexuális, érzelmi vagy szellemi —, akkor ez az ego elolvad. Ott nincs rejtegetés, csak őszinteség. A test beszél, a szemek beszélnek, és egyik sem kér bocsánatot.

✓ A kémia ösztönszerű, nem kér engedélyt. Mint amikor két mágnes összeér: nincs taktika, nincs racionalizálás — csak vonzás. 

A szégyen akkor keletkezik, amikor visszatartjuk azt, amit éreznénk, ha nem félnénk az ítélettől.

✓ A szégyent a társadalom tanítja, a kémia viszont természetes. Ezért is ütközik a kettő: mert amit igazán érzünk, az sokszor nem fér bele a "megfelelő viselkedés" kereteibe.

✓ És néha a legintenzívebb kémia akkor születik, amikor „nem szabadna”. Ez nem feltétlenül erkölcstelen, de lehet például társadalmilag kényelmetlen. És mégis: megtörténik. Ezért is tabudöntő.

✓ Minden valódi kapcsolódás alapja a kémia — legyen szó barátságról, szerelemről, vagy akár egy röpke, mély szempillantásról két idegen között. Valami ösztönös húzás, egy belső felismerés: „Te vagy az. Itt vagyok. Otthon vagyok.” Ez a kémia nem tanítható, nem magyarázható. Csak történik. És amikor történik, az ember levetkőzi a tanult viselkedéseket, a társadalmi szerepeket, a megfelelni akarást. Marad a puszta jelenlét.

✓ A szégyen ott kezdődik, ahol az önazonosságot el kell rejteni. Ahol azt érezzük, nem vagyunk elég jók, elég tiszták, elég normálisak — és ezt az érzést már olyan mélyen belénk vésték, hogy sokszor azt hisszük, ez a saját gondolatunk. De nem az. Ez egy tanult reflex. Egy börtön, amit láthatatlanná tett az idő és az elvárás.

✓ Az igazi kémia ott működik, ahol a szégyen nem tud gyökeret verni. Vagy ha meg is jelenik, nincs hatalma. Ott, ahol a másik nem ítél, hanem tükröz. Ahol a hibáid nem furcsák, hanem emberiek. Ahol önmagad lehetsz, anélkül hogy magyaráznod kellene, miért is vagy úgy, ahogy vagy. Ez egy ritka kegyelmi állapot. De nem lehetetlen.

🤔 Felvetődik a kérdés: hogyan lehetne ez gyakoribb? Hogyan tanulhatnánk meg észrevenni, ha valami ilyen tisztán és mélyen működik — és ami talán fontosabb: hogyan őrizhetnénk meg? 👇

💡👈 Talán az önismeret a kulcs. Az, hogy megtanuljuk különválasztani a saját belső hangunkat attól, amit a világ belénk suttogott. Talán az önelfogadás — hogy a saját szégyenfoltjainkat is meg tudjuk simogatni. És talán az is, hogy merjünk elég bátrak lenni egy valódi kapcsolódáshoz. 

Mert a valódi közelség nem komfortos. 

De gyógyító. És felszabadító.😊

💡👈 Mert amikor a kémia működik — az igazi, mély, megrázó kémia — ott már nincs szükség szerepekre, nincs szükség maszkokra. Csak két lélek van. És az a pillanat szent.☯️

 🗣️

🗒️✍️ A valódi kémia ritka. És még ritkább, hogy hagyjuk is működni.

Kémia akkor születik, amikor két ember között valami megmagyarázhatatlan történik. Nincs benne logika, se terv, se cél. Egyszer csak megtörténik. Rád néz, te visszanézel, és hirtelen már nem ugyanaz a világ, mint előtte. A tested reagál, a lelked nyit, a határaid megolvadnak. Megérkeztél. Haza. Nem hozzá, hanem magadhoz. És ez ijesztőbb, mint elsőre tűnik.

Mert amint megjelenik az otthonosság érzése, vele együtt jön a legnagyobb vágyunk: végre önmagunk lehetünk. Meztelenül. Nem csak testben, hanem lélekben. Ez az a pont, ahol a szégyen vagy végleg távozik... vagy örökre beférkőzik.

A szégyen nem velünk születik. Belénkprogramozzák. Megtanuljuk, hogy bizonyos vágyakat nem illik érezni, hogy egyes gondolatokat jobb elnyomni, és hogy vannak dolgok, amiket csak a "rossz" emberek tesznek. Szégyellni tanuljuk a testünket, a múltunkat, a vágyainkat, az őszinteségünket, a törékenységünket. És ha valaki túl közel jön — ott a veszély. Hogy meglát. Igazán. És ha meglát, talán elítél. Vagy elhagy.

De amikor az igazi kémia működik, ott ez az ítélettől való félelem elolvad. Nem azért, mert nincs mit szégyellni, hanem mert végre nem számít. Nem akarod elrejteni, hogy szorongsz. Nem akarsz mást mutatni, mint ami vagy. Nincs szükség „tökéletességre”, szerepekre, taktikára. A kapcsolat nem a felszínen lélegzik, hanem a mélyben él. Ez az a ritka kapcsolódás, ahol a szégyen nem talál kapaszkodót.🌀

És itt jön a tabudöntés: a legtöbben soha nem tapasztalják ezt meg. Mert annyira belénk van verve, hogy hogyan kellene szeretni, barátkozni, kapcsolódni, hogy elfelejtettük, milyen lenne igazán. A legtöbb kapcsolat csak illúzió. Egy jól begyakorolt játszma, ahol mindenki fél. Fél a visszautasítástól, az elutasítástól, a másságtól, a túl soktól, a túl kevéstől. És amikor a szégyen beférkőzik, a kémia megszűnik működni. Felrobban az illúzióbuborék.😞

Ezért a valódi kémia forradalmi. 

A legőszintébb formája a szabadságnak.🧘 Mert felszabadít. Megmutatja, hogy nem kell tökéletesnek lenni ahhoz, hogy szerethető légy. Hogy a sebezhetőség nem gyengeség, hanem a legerősebb közös nyelv. És ez mindannyiunkban ott van — csak meg kell tanulnunk újra elhinni.😉

A végső konklúzió?🤔👇

🗣️ Az igazi kémia ott kezdődik, ahol a szégyen meghal. És minden alkalom, amikor engedjük ezt megszületni — egy kis forradalom a világban. Egy kis győzelem az ítélet felett. És minden ilyen kapcsolódás egy lépés egy emberibb, szabadabb, szerethetőbb társadalom felé.😊

De ehhez bátorság kell. Nem kevesebb, mint önmagad megmutatásának bátorsága. 

És annak elfogadása, hogy a valódi intimitás nem mindig szép — de mindig igaz.💡👈

Szeretettel Alíz 😊 

#SzabóAlízpszichológus 

#Lélekpirulák 

#hatetszikoszdmeg 

Képek forrása: Pinterestről 

~Lakótársaim nevében is elnézést kérek~

 

#pszichológia #lélekpirulák #belsőlakógyűlés #humor #önismeretitükör #lélek 

🗒️✍️ Kikészítenek a lakótársaim – Kivel laksz?🤔 – Magammal. És velem.😊

🗣️ Egy humorral átitatott belső utazásra hívlak, gyere velem ha te is néha összeveszel magaddal, máskor meg saját magadon nevetsz – és szeretnéd végre megtudni, hogyan lehet mindebből békével, humorral és szeretettel fűszerezve kikászállódni – és, hogy miért is van ez így teljesen rendben.💡👈

   ~Lakótársaim nevében is elnézést kérek~

Első rész 👇

Reggel 06:22. A napfény belopódzik a szobába, és az első gondolatom máris rám kiabál: 

– Na végre, felébredtél, te semmirekellő! 

Ma is úgy fogsz tenni, mintha rendbe akarnád tenni az életed, igaz?🤔

Ez volt a Kritikus. Ő a legidősebb lakótárs, legalábbis mindig úgy viselkedik, mintha az lenne. Ő írta fel a listát a hűtőre: 

„Légy jobb ember. Határidő: tegnap.”😄🤭

A második gondolat már pizsamában is túlpörgött: 

– Úristen, csináljunk zöld turmixot, majd fussunk tíz kilométert, aztán kezdjünk el egy TED-talkot írni arról, hogyan győzd le önmagad! Úgy érzem, ma teljesen újjászülethetünk! Vagy legalábbis posztolhatjuk, hogy épp újjászületünk!😉

Ő az Inspirált Túlpörgő. Ő minden nap új életet akar kezdeni. Többnyire 09:10-ig tart.

De a harmadik lakótárs, nos, ő csak a plafont nézi, és közli: 

– Semminek sincs értelme. ☹️

A pók a sarokban már megértette. 

Ő legalább fix pontra szőtte az életét.

Ő a Melankolikus Filozófus. Kedvenc hobbija: Kierkegaard idézeteket tenni a bevásárlólistára.

És akkor ott van én. Vagyis... mi? Melyik én vagyok én? Melyikük lakik bennem, és én vajon melyik ük vagyok?🤔

És akkor jön az új lakó... egy szőnyeg alatt megbúvó apró hang: 

– Sziasztok, én vagyok a Belső Gyermek. 

Azt hiszem, elhagytatok, de visszajöttem. Van valami kakaó?

Második rész 👇

A reggel nyolcas lakógyűlés épp zajlott, mikor a Belső Gyermek kiborította a kókusz ízű rizsespudingot a Tudatos Én jegyzeteire.

– Ezért mondtam, hogy rendszer kell – sziszegte a Kritikus, és egy újabb to-do listát szegecselt a falra.

– Ezért mondtam, hogy ölelés kell – kontrázott a Belső Gyermek, és elbújt egy pokróc alá.

– Ezért mondtam, hogy hagyjátok már abba, és menjünk balettórára – rikkantott a Túlpörgő, miközben jógamatraccá próbálta hajtogatni az önbecsülését.

A Melankolikus Filozófus csak sóhajtott: 

– A személyiségem egy belső konfliktusokkal szőtt patchwork. Kérlek, legalább a varrás mentén szakadjatok.😵‍💫

Egy ideig mindenki próbálta elmagyarázni a másiknak, hogy ő a „valódi Én”. Kisebb verekedés alakult ki egy doboz mogyorós müzli fölött, amit végül a Tudatos Én vitt el, miután kijelentette, hogy „a glikémiás index fontosabb, mint az identitáskrízis”.

És mégis: voltak napok, amikor... valami csoda történt.🧘☯️🌀

A Kritikus elcsendesedett. A Filozófus nem dramatizált. A Túlpörgő csak egy kicsit túlpörgött. A Belső Gyermek kapott egy meleg kakaót és egy ölelést. A Tudatos Én pedig nem akarta megváltani a világot, csak elmosogatott. És akkor, mintha valaki belül bekapcsolt volna egy szelíd fényt, mindenki leült egy asztalhoz – együtt.

🗒️🔎 Mi segített?🤔

– Az, amikor meghallgatták egymást, nem legyőzték.

– Amikor nem kellett dönteni, ki az "igazi" én, hanem csak lenni.

– Amikor senki nem akart tökéletes lenni, csak jelen.

– Amikor valaki (általában a Belső Gyermek) azt mondta: „Játsszunk inkább.”😊

🗒️🔎 Mi borított fel mindent?🤔

– Ha túl komolyan vették magukat.

– Ha elhitték, hogy „csak egyféleképpen lehet jól csinálni az életet.”

– Ha megfelelni próbáltak egy olyan elvárásnak, amit még csak nem is ők írtak.

És végül mindig akadt valaki, aki eldöntötte, merre billen a mérleg nyelve: az a belső hang, aki nem kiabált, nem vádolt, csak emlékeztetett.

– „Hé, lehet, hogy ez most fáj, de attól még lehet benne humor is.”💡👈

Mert bármilyen ellentmondásos lakógyűlés is zajlik bennünk, egyvalamit sose szabad elfelejteni:

💡👈 A személyiség nem egy háborús zóna. Hanem egy társasház. És ha már itt lakunk, legalább rendezzünk néha közös bulit.😊

🗒️✍️ Az olvasóhoz:

🗣️ Kedves Te, aki épp ezt olvasod – talán ideje kibékülni azokkal, akikkel nap mint nap együtt élsz. Magadban. Akárhányan is vannak. Mert az élet sokkal könnyebb, ha néha leülsz velük, és csak nevettek egyet együtt azon, hogy már megint mindenki mást akar. És ez így van jól.😊

Harmadik rész 👇 

🗣️ Kedves olvasó, először is: nyugi.😉

Tudom, lehet, hogy eddigre már azon gondolkodsz: „Te jó ég, ez most egy enyhe skizofrénia, vagy csak túl sok a belső hangom?” Nos, nem – ez teljesen normális. Minden rendben van veled. Pont ez a lényeg.

🗒️🔎 A pszichológia régóta tudja, hogy az ember nem egy homogén massza, hanem egy belső színház, ahol szerepek, aspektusok, énrészek, dinamikák váltják egymást a reflektorfényben. Jung például árnyékról, personáról, animáról és egyebekről beszélt. A sématerápia különböző „módokat” említ, a belső gyermek, a szigorú szülő, az egészséges felnőtt ismerős alakjai.

De mi ezt egyszerűbben mondjuk: egy jól működő belső társasház vagyunk. Néha vitás közgyűléssel, néha csendes teázással.😊

És bár kívülről egy darab embernek látszunk (mármint remélhetőleg), belül azért van forgalom.

Különösen vicces, amikor kívülről elegáns felnőttként kommunikálunk egy meetingen, miközben belül:

– A Belső Gyermek toporzékol: „Unom!”

– A Kritikus suttog: „Több értelmes szót kéne mondanod.”

– A Filozófus csak ennyit mond: „Mi az idő?”

– A Tudatos Én pedig kétségbeesetten próbál emlékezni a prezentáció első diájára.

És ezzel nem vagy egyedül. Mindenki így működik, csak mások belső lakói csendesebbek – vagy jobb a szigetelésük.😉

Külön művészet kiválasztani, melyik énrész viszi a napot. Van, amikor az a szerep, amit viselnünk kell, nem is ránk való. Szorít. Nyom. Le akarjuk vakarni magunkról, de a nap végén mégis csak levesszük cipőstül, és azt mondjuk: „oké, ma is túléltem”. És ez is oké.

Nem kell mindig önazonosnak lenni. 

Csak elég, ha tudjuk, ki vagyunk, még akkor is, ha épp nem lehetünk azok.

De tudod mi a legcsodálatosabb?🤔

Az, amikor véletlenül összeakadunk valakivel, aki ugyanabban a belső frekvenciában rezeg. Aki, miközben beszél, mintha a saját belső lakógyűlésünkről jött volna. És akkor nincs szükség szerepekre, nincs szükség fordítóra, nincs feszültség – csak egy nagy, közös „végre valaki, aki érti” érzés. Ritka, de annál értékesebb. Mint amikor két asztronauta ugyanabban a pillanatban néz ki az űrállomás ablakán, és egyszerre mondja: „Hű, de kicsi a Föld.”💙🌀

És igen, van olyan is, hogy a másik ember teljesen más dimenzióban mozog. Mi épp belső zen-rezgésben lebegünk, ő pedig egy alacsony vércukorszintű, kockás inges viharban tombol. Ilyenkor... ne vegyük át. 

Ne kelljen mindig reagálni. Mondhatjuk bent: „Jól van lakótársak, ő csak átutazó vendég. Mi döntjük el, hogyan reagálunk.”🧘

Záró gondolat👇

🗣️ Kedves te, aki olvasol, ha néha zűrzavar van benned, ne ijedj meg – ez nem rendellenesség, hanem emberi működés. Olyan ez, mint egy színes, zajos társasjáték, amit naponta újra kezdünk.

És ha már benne vagyunk:

Nevessünk rá. Játsszunk vele. 

És barátkozzunk össze önmagunkkal.😉

Mert az élet sokkal élhetőbb, ha nem túlélni akarjuk, hanem végre tényleg lakni benne.😊

Szeretettel Alíz 😊 

#SzabóAlízpszichológus 

#Lélekpirulák 

#hatetszikoszdmeg 

Képek forrása: Pinterestről