Az alábbi fő gondolatok vannak kiemelve a következő írásban:
✓A hiányérzet problémája: Miért érezzük úgy, hogy valami mindig hiányzik ahhoz, hogy teljesen boldogok legyünk?
✓A társadalmi és belső elvárások: Gyakran kívülről érkező elvárások és belső megfelelési kényszerek miatt érezzük azt, hogy még nem érkeztünk meg a boldogsághoz.
✓A folyamatos keresés paradoxona: Miközben keressük a hiányzó darabot, lehet, hogy maga a keresés az, ami akadályozza a boldogságot.
✓A jelen pillanat elérhetősége: Ha mindig a jövőbe vagy a múltra figyelünk, akkor sosem élhetjük meg igazán a jelent.
✓A belső megbékélés kulcsa: Mi van, ha a puzzle-darab nem is hiányzik, csak nem vettük észre, hogy már nálunk van?
Ajánló:👇
Ezt az írást mindenkinek ajánlom, aki úgy érzi, hogy csak egyetlen apró dolog hiányzik a boldogságához… de valahogy az a dolog mindig láthatatlan marad.Ha gyakran kapod magad azon, hogy a múltban turkálsz, a jövőt tervezed, vagy egyszerűen csak úgy érzed, hogy az élet egy végtelen betöltés alatt álló képernyő, akkor ez a történet neked szól.
💡👈 Figyelem! Az olvasás mellékhatásai lehetnek: °hirtelen felismerések,° indokolatlan mosolygás,° kávé közbeni elmerengések és váratlan vágy a galambok megfigyelésére.😊😉🫢 Ha ezek közül bármelyik bekövetkezik, ne aggódj – csak éppen megtaláltad a hiányzó puzzle-darabot. Vagy rájöttél, hogy sosem hiányzott.😊👈
Hiányzó puzzle-darab 🧩 II.
Évekkel ezelőtt írtam már egy cikket hasonló címmel lásd az alábbi linken: 👇
https://lelekpirulak.blogspot.com/2017/10/a-hianyzo-puzzle-darab.html?m=0
Hiányzó puzzle-darab
Egy kávézó hátsó, félhomályos sarkában különös társaság ült össze.☕
Nem emberek voltak, hanem gondolatok 🧠 – különböző belső hangok, amelyek nap mint nap összecsaptak a fejemben.
Most éppen a boldogság rejtélyét próbálták megfejteni.🤔🔍
Kereső (idegesen kevergeti a kávéját, majd belekortyol): Én csak azt mondom, hogy valami mindig hiányzik. Érezzük, hogy majdnem megvan, de mégsem teljes. Én tényleg nem értem! Általában valami mindig hiányzik. Majd ha végre megtalálom azt az utolsó darabot, boldog leszek!
Józan Ész (szkeptikusan): Ugyanezt mondtad tavaly is. És azelőtt is. Mégsem látom, hogy boldogabb lennél.Mert folyton a következő lépést várod. Eléred, amit akarsz, aztán jön egy újabb cél, és megint ott vagy, ahol a part szakad.
Nosztalgia (sóhajtva): Bezzeg régen… akkor még tudtuk, hogyan kell élni! Nem volt ennyi stressz, nem volt ennyi elvárás…Bezzeg régen minden jobb volt… Akkor legalább tudtuk, hogy mit keresünk!
Szkepticizmus (karba tett kézzel): Persze, mert minden múltbeli emlék egy Instagram-filteren át nézett idill. Nem volt az olyan tökéletes, csak most annak látod.
Türelmetlenség (türelmetlenül dobol az asztalon): Ó, hagyjátok már ezt a nosztalgiázást! Nekem most kell a válasz! Nem érdekel, mi volt régen!Na jó, most komolyan akkor mi a megoldás? Mondja már meg valaki!
A gondolatok egymás szavába vágva vitatkoznak.
Hirtelen egy új szereplő tette le a csészéjét az asztal közepére.
Jelen Pillanat ( kihúzza magát és az asztalra könyököl majd nyugodtan szól ): Sziasztok.
Ne haragudjatok, hogy közbeszólok, de valaki egyáltalán észrevette, hogy itt ülök?
Kereső (ráncolja a homlokát): Te meg ki vagy?
Jelen Pillanat (mosolyogva): Az, akit mindig keresel, de sosem veszel észre.
Csend telepedett az asztalra.
Józan Ész (lassan bólint): Hát igen… mindig vagy a jövőbe nézünk, vagy a múltba kapaszkodunk, de közben elfelejtjük megélni azt, ami most történik.
Nosztalgia (tétován, megütközve): Tehát… azt akarod mondani, hogy nincs is hiányzó puzzle-darab?🤔
Jelen Pillanat (kacsintva😉): Talán a puzzle mindig is teljes volt. Csak ti folyton máshol keresitek a darabokat.
Hogyan maradjunk a jelenben?🧐
Ekkor egy újabb szereplő csatlakozott hozzájuk:
Tudatos Figyelem: Oké, emberek – vagyis gondolatok –, figyeljetek! Ha tényleg a jelenben akartok maradni, próbáljátok ki a következőket:
*A „5-4-3-2-1” technika – Figyelj meg 5 dolgot, amit látsz, 4-et, amit hallasz, 3-at, amit érzel, 2-t, amit megízlelsz vagy megszagolsz, és 1-et, amit gondolsz.
Ettől tuti itt és most leszel.
*Tudatos légzés – Próbáljátok ki: vegyetek egy mély lélegzetet, tartsátok bent, majd lassan fújjátok ki. Ugye, milyen más a világ?
*A „Mi van most?” kérdés – Ha azon kapod magad, hogy a jövőn vagy a múlton kattogsz, kérdezd meg: „Mi van most?”
💡👈 Spoiler: általában nincs világvége.😄
Türelmetlenség (grimaszolva): Oké, de ha ennyire egyszerű, akkor miért nem csináljuk?
Józan Ész: Mert az agyunk szeret elfoglalt lenni, és a jelenben lenni túl unalmasnak tűnik.
Jelen Pillanat (nevetve): Pedig pont ez az élet! Nem a holnap, nem a tegnap – hanem ez a pillanat, amikor éppen… (kinéz az ablakon) egy galamb 🐦⬛ megpróbál ellopni egy croissant.🥐
Mindenki odakapta a fejét. A galamb tényleg teljes harci felszerelésben, kitárt szárnyakkal próbált elcsípni egy péksüteményt egy mit sem sejtő vendég asztaláról. Egy pillanatig minden gondolat csak nézte a jelenetet – és egyikük sem aggodalmaskodott a múltról vagy a jövőről.
Kereső (elmosolyodva): Lehet, hogy tényleg itt van minden, amit keresünk.
Nosztalgia (bólogat): Na jó, de azért a régi galambok sokkal udvariasabbak voltak…
Szkepticizmus: Persze, biztosan köszöntek is reggelente.
Türelmetlenség: Oké, akkor most igyunk egy kávét – de most, közben nem azon rágódva, hogy mi lesz holnap.
Nevetve emelték csészéiket, és ezúttal valóban a jelenben voltak.😄
Hogy mi a tanulság?💡👈
A boldogság nem egy hiányzó puzzle-darab 🧩 megtalálásán múlik.
A jelen pillanat mindig itt van – csak néha elfelejtjük észrevenni.
És ha minden kötél szakad, mindig van egy galamb, 🐦⬛ aki emlékeztet rá. 😊🫢😉
#SzabóAlízpszichológusírása
~Lélekpirulák~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése