~A sors négy napja 🤔 Mielőtt valami jó történik, minden darabokra hullik.(avagy két humorista az univerzummal kávézik ☕)~

#Lélekpirulák #Pszichológia #Élet #Kapcsolatok #Sors #Univerzum #Középkorivár #Dunaihajókázás#Humor #Széthullás #Remény#FilozófiaiSpirituáliskérdések #Érzelmek#Katasztrófák #Felismerések

~A sors négy napja 🤔 Mielőtt valami jó történik, minden darabokra hullik.(avagy két humorista az univerzummal kávézik ☕)~

1. nap – Az első találkozás és a „miért pont én?” fázis 

Egy 40-es éveiben járó nő, Anna, úgy érzi, minden széthullott körülötte. Éppen túl van egy szakításon, a munkája kiüresedett, a baráti köre szétszéledt, és úgy érzi, mintha egy hosszú, reménytelen éjszakában bolyongana. Egy spontán döntéssel befizet egy négy napos körutazásra – egyedül. Nem vár tőle semmit, csak menekülni akar.

Anna, egy szarkasztikus humorral felfegyverkezett nő, aki a buszon azon bosszankodik, hogy minden ülőhely foglalt, kivéve egyet – egy másik nő mellett, akinek szintén meglehetősen karcos az arckifejezése.

– Remélem, nem horkolsz.

– Csak ha unatkozom – feleli Éva, a mellette ülő negyvenes nő, aki szemmel láthatóan ugyanúgy kedveli az ironikus humort, mint ő.

Az első pillanattól kezdve érzik, hogy valami különös kapcsolat van köztük. Azonnal megnyílnak egymásnak, mintha ezer éve ismernék egymást.

Néhány perc alatt rájönnek, hogy mindketten egyedülállóak, pszichológiai érdeklődéssel bírnak, spirituálisan nyitottak és imádják a fekete humort. Együtt nevetnek azon, hogy minden szétesett az életükben: Anna nemrég lépett ki egy hosszú kapcsolatból, Éva pedig egy válás után próbálja összeszedni magát.

– Érdekes – mondja Éva. – Tényleg van ebben a mondásban valami: „Mielőtt valami jó történik, minden darabokra hullik.”

– Igen, csak éppen nem tudjuk, hogy mikor következik be az a bizonyos „jó” – sóhajt Anna. – Lehet, hogy a következő életemben. Mint macska. Egy idős néni macskája akarok lenni. Ők mindig jól járnak.

Anna: „Én most úgy érzem, hogy ez rám most tényleg igaz. Az utóbbi időben minden elromlott körülöttem. Talán ez egy előjele annak, hogy hamarosan valami jó következik.”

Éva: „De mi van, ha csak mi próbálunk értelmet keresni a káoszban? Ha csak vigasztalni akarjuk magunkat?”

Anna: „És ha igen? Mi van, ha a remény az egyetlen dolog, ami életben tart minket?”

A beszélgetés során arra jutnak, hogy a széthullás néha valódi szükségszerűség: egy régi rendszer összeomlik, hogy helyet adjon valami újnak. De vajon mindig így van?

2. nap – Középkori vár és a túlélőüzemmód, avagy a múlt sebei és a próbatételek.

Egy lenyűgöző középkori várhoz érkeznek, ahol egy túravezető magyarázza, hogyan építették a várfalakat és milyen ostromokat éltek túl.

– Látod? – súgja Éva Annának. – A várak sem adták fel, pedig rájuk lőttek, nyílzáporoztak, megmérgezték a kutakat.

– Jó, de nekik voltak kőfalai. Nekünk mi van? Egy rozoga önbizalom egy szál cigi és egy üveg bor?

A túravezető tovább beszél az időjárás viszontagságairól, és hogy a várfalak mennyi vihart álltak ki.

– Tulajdonképpen mi is olyanok vagyunk, mint ez a vár – mondja Éva. – Bármi jön, valahogy mindig állva maradunk.

– Akkor már csak egy lovag kellene – mondja Anna. – De ha lehet, ne olyan, aki azt mondja, hogy „majd hívlak”, aztán soha többet nem hallok felőle.

Nevetve hagyják el a várat, és kezdik úgy érezni, hogy az univerzum talán mégis tudja, mit csinál.😊💛

A következő úti cél egy történelmi város, ahol egy híres hídhoz látogatnak el. A híd jelképesen összeköt két partot – akárcsak az életben az egyik nehézségektől terhes időszakot a boldogabb időkkel.

A két nő mélyebb témákba merül:

Anna elmeséli, hogy egy hosszú kapcsolat után maradt egyedül, és most úgy érzi, elveszítette önmagát.

Éva mesél a saját válásáról, arról, hogy mennyi éven át próbálta megjavítani a kapcsolatát, míg végül rájött, hogy az egésznek el kellett romlania ahhoz, hogy ő maga kiteljesedhessen.🧘

Ekkor fogalmazódik meg bennük egy új gondolat: Mi van, ha nem is a széthullás vezet a jóhoz, hanem az, hogy végre meglátjuk a valódi lehetőségeket?

– A katasztrófák mögötti rend ☯️

A következő városba érve egy templomhoz látogatnak. A csendben mindketten elmélyednek a gondolataikban.

Éva: „Mi van, ha valójában a káosz mindig is rend volt, csak mi nem láttuk?”

Anna: „Úgy érted, hogy amit mi katasztrófának élünk meg, az valójában egy terv része?”

Éva: „Lehet. Vagy lehet, hogy csak utólag próbálunk értelmet adni a dolgoknak. Amikor már minden rendben van, akkor mondjuk azt, hogy "ennek így kellett lennie.”

Aznap este egy váratlan esemény történik: a hotelben a recepció elnézi a foglalásokat, és Annát és Évát közös szobába osztják be. Egyikük sem hisz a véletlenekben – talán tényleg dolguk van egymással.

3. nap – Hajókázás a Dunán és a „túlélőlista”

A busz utasai hajóra szállnak, és a Duna közepén ringatózva folytatják a filozofálgatást.

– Tehát akkor mit tanultunk eddig? – kérdezi Éva. – Ha széthullik az életed, előbb-utóbb újrarendeződik.

– Igen, de közben rohadt sokszor fogod azt érezni, hogy belefulladsz – mutat a Dunára Anna. – Csak kérdés, hogy uszonyokat növesztesz-e vagy hagyod magad elsüllyedni.

Ezután összeállítanak egy „Túlélőlista a széthullás időszakaira” című mentális  jegyzetet:

1. Nevess. Ha nincs min, akkor találj ki valamit. (Vagy nézz stand-upot, például egy kis Kovács András Pétert, hogyha intelligens humorrra vágysz , egy Hadházi Lászlót, ha felszabadult, önfelett nevetésre vágynál...)

2. Ne írj rá az exedre. Soha. Még akkor se, ha azt hiszed, hogy fontos dolgot akarsz mondani neki.

3. Ne költözz barlangba. Még ha úgy érzed is, hogy remeteként jobb lenne, a természetben nincs wifi. Maximum a fejedre csurgat egy denevér.

4. Fogadd el, hogy az univerzumnak fura humora van. És sokszor rajtad nevet. De jó hangosan, úgy hahotázva......

A lista végére érve elégedetten koccintanak egy pohár borral.

– A felismerés 

Az utolsó úti cél egy hegytetőn lévő kilátó.🏔️ Innen belátják az egész vidéket, és hirtelen minden érthetővé válik.

Anna: „Az az érdekes, hogy amikor lent voltunk a városokban, nem láttuk a nagy képet. Csak amikor feljövünk ide, akkor értjük meg, hogy minden részlet egy egész része.”

Éva: „Talán az élet is ilyen. Amíg benne vagyunk a nehézségekben, nem látjuk az összefüggéseket. Csak amikor visszatekintünk, akkor lesz értelme.”

Az aznapi buszozás végére mindketten másképp látják az életüket. Rájönnek, hogy a nehézségek nem garantálnak boldog befejezést – de ha képesek vagyunk változni, tanulni és nyitottan szemlélni a világot, akkor minden helyzet új lehetőséget hozhat.

4. nap – Vendéglői vacsora és az univerzum tréfája

Az utolsó estén egy kis vendéglőben vacsoráznak. Egy pohár bor után már csak nevetnek azon, hogy néhány nappal ezelőtt még azt hitték, az életük teljes káosz.

– Azt hiszem, tényleg minden darabokra hullott, mielőtt valami jó történt – mondja Anna. – Csak nem úgy, ahogy vártam.

– Hát igen – bólint Éva. – Kiderült, hogy a jó dolog nem egy szőke herceg fehér lovon… hanem egy másik szarkasztikus nő a buszon.

Nevetésben törnek ki.

A buszon visszafelé egy harmadik nő is meghallgatja a beszélgetésüket, és végül odahajol hozzájuk:

– Bocsánat, de ti is most döntöttétek el, hogy teljesen új életet kezdtek?

Éva és Anna egymásra néznek.

– Nem – mondja Anna vigyorogva. – Most döntöttük el, hogy együtt írunk egy könyvet: Hogyan éljük túl az életet, és közben hogyan röhögjük ki a sorsot?

A buszon mindenki feléjük fordul. A két nő egymásra kacsint.

Talán a sorsnak tényleg van humora.

A kérdést: valóban a sors keze volt, vagy csak ők adtak jelentést az eseményeknek? Te mint olvasó eldöntheted, mit hiszel...

✅ - néha a sors nem azt adja, amit várunk, hanem azt, amire igazán szükségünk van.

✓ Az univerzum következő tréfája… te vagy?

Szóval itt tartunk. Két nő, akik azt hitték, az életük egy tragikomédia, végül rájöttek, hogy az univerzum inkább stand-up műsornak rendezte meg az egészet. De most jön a lényeg:

Mi van, ha te vagy a következő főszereplő?

Mi van, ha pont most vagy egy ilyen széthullós időszak kellős közepén? Ha minden összeomlik, és azt hiszed, ez már tényleg a vég? Mi van, ha az univerzum már rég megírta a következő jelenetedet – csak még nem tudsz róla?

És ami a legizgalmasabb: Mi van, ha a következő buszon, vonaton, sorban állás közben vagy egy váratlan találkozásban ott van az a valami, ami miatt egyszer azt mondod majd:

 „Hát basszus, így már értem…”?

Szóval figyelj. És ha épp most akarod feladni, akkor csak egy kérdés:

Mi van, ha a legjobb részt még nem láttad?

És akkor a végére egy meglepetés neked kedves olvasóm: 

Kibővített Túlélőlista a széthullás időszakaira😊 (Avagy hogyan ne add fel, amikor az univerzum épp újrahasznosítja az életedet)

1. Ne vedd magadra – szó szerint. Ha minden darabokra hullik, az nem azt jelenti, hogy te is. A kanapén fekve popcornnal a kezedben is lehet válságot kezelni.

2. Tartsd észben: a világ nem ellened van. Csak egy nagyon furcsa humorérzékű forgatókönyvíróval dolgozik, aki imádja a csavarokat.

3. Amikor már azt hiszed, nincs lejjebb… mindig van. De a jó hír? Onnan már csak felfelé vezet az út. (Vagy legalább oldalra egy kávézóba, hidd el nekem tapasztalatból beszélek)

4. Sírás? Megengedett. De utána töröld meg az arcod, és mondd el magadnak: „Na jó, ennyi elég volt, most már menjünk és csináljunk valami grandiózus hülyeséget.”

5. Hidd el, a jövőbeli éned röhögni fog ezen. Az a kérdés, hogy most is tudsz-e már egy kicsit. (Ha nem, egy pohár bor segíthet például: - az édes vörös Tohani Chocolate bor )

6. Tervezz be egy „széthullási napot.” Ez az, amikor szabadon zokoghatsz, csokit ehetsz és panaszkodhatsz. De másnap? Másnap fel kell kelni, mert a világ nem omlik össze – csak te adsz neki egy kis drámai effektet.

7. Ha minden összeomlik, rendezd át a bútorokat. Legalább valami az irányításod alatt lesz. És ki tudja? Lehet, hogy a kanapé új helyén már jobban tetszik az életed is, nekem már milliószor bevált ez a trükk.

8. Ne akarj mindent érteni! Néha a legjobb dolgok azokból a káoszokból születnek, amiknek az értelmét csak utólag látjuk. Szóval most még csak mondj egy „Áhá, értem…”-et, és majd később tényleg megérted.

9. Kérdezd meg magadtól: ha ez egy film lenne, mit várnál a főszereplőtől? Na, most TE vagy a főszereplő. Ideje, hogy úgy is viselkedj!

10. És végül: ha minden kötél szakad… Nézd meg, van-e egy buszjegyed egy véletlenszerű utazásra, ahol az univerzum talán épp valami zseniális fordulatot tervez neked.

Ne feledd: a széthullás nem a vég, hanem a kezdet. 

Csak néha kicsit sok a por és a törmelék, amíg rájössz, mit is épít éppen az élet.💛👈

Szeretettel Alíz 😊

#SzabóAlízpszichológusírása 

#Lélekpirulák 

#hatetszikoszdmeg 

Képek forrása: Pinterestről