"A kulonbseg a kozott,amit megteszunk es amire kepesek lennenk,megvaltoztathatna a vilagot ." Gandhi

Élni elégedettségben...



Élni elégedettségben...




Mivel az utóbbi időben a modern világban egyre több lehetőségünk nyílik és szabadon hozhatunk döntéseket mindenféle dolgokban azt gondolhatnánk, hogy ezáltal boldogabbá is váltunk, de ez láthatólag nem így van, sőt a szorongásos tünetek egyre gyakoribbá váltak, hiszen mindenki a lehető legjobb döntést szeretné hozni és ez nagy feszültséggel jár és így boldogtalanságunk egyre csak melyebbé válik.

Szükséges - e  ez a fajta maximalizmus ( a jó döntésekre és a tökéletesre való törekvés) a boldogsághoz  vagy enélkül is élhetunk "elég jól "?

Te a  maximalista vagy megelégedő típusba tartozol? - ha még nem tudod a választ olvass tovább!

A maximalista személy jellemrajza :



-  arra vágyik, hogy döntései általában számára és a környezete számára is a legkedvezőbbek  legyenek
-   de előfordulhat, hogy a hétköznapokban kevésbé boldog, és  úgy összességében többet stresszel ezért gyakrabban történik meg , hogy megbánja korábban hozott döntéseit
- előre gondolkodik és tervez
- jövő orientált személy
- tudatos a cselekvésben
- a tökéletességre való állandó törekvés  jellemzi, ugyanakkor mások számára is irreális elvárásokat támaszt, ezért nehéz neki meg felelni, ez hatással van a kapcsolataira is.
- jellemző  még az önvád, önbirálat, túlságosan kritikus önmagával szemben ha valami nem úgy sikerült ahogyan azt szerette volna
- nehezen fogadja el a tökéletlenséget és elégszik meg az "elég jóval"
- általában magáról és másokról is gyakran alkot ítéletet
-  jelen van az életében a megfelelési kényszer saját maga és a külvilág felé
- fél a hibázástol, úgy gondolja az egyenlő az alkalmatlansággal
- tévesen azt hiszi, hogy az előrejutásnak egyetlen feltétele csak az elégedetlenség( a jelenlegi helyzettel) lehet, hogy csak ez vihet a fejlődés felé
- előszeretettel próbálja a helyzeteket,eseményeket és embereket ellenőrzése alá vonni
- sokszor gondol arra, hogy mi az ami még nincs meg,  mi hiányzik, minek, hogy kellett volna másképp történnie az életében ?
- hiába ér el egy kitűzött célt máris arra gondol, hogy mi a következő ami még nincs meg, és az
egész folyamat közben általánosságban elégedetlenek érzi magát ( az agy jutalmazórendszerének körforgásában él, csupán rövid ideig képes elégedettenséget érezni )
- "mindennek jobbnak kéne lennie! "- gondolat vezérli
- állandó magas igény szintje van amit egyszerűen képtelenség ki elégíteni, és sokszor önmaga sincs azzal tisztában, hogy valójában szüksége van e arra a bizonyos dologra ahoz, hogy jól legyen,vagy csupán a környezet, a család, a média tartja kontroll alatt a gondolatait,ebben a helyzetben élő könyvelhető a csalódás.
- általában a tökéletességre törekvő magatartás mögött  a következő dolgok húzódhatnak meg : különböző félelmek, szorongások, és esetleg súlyos stressz is,kimerültség, kiégés, depresszió.
- valójában az elfogadásra és a szeretetre vágynak ők is mint bárki.
- végezetül pedig a maximalizmus  olykor pozitív is lehet, ha például nagy célokat állítunk magunk elé, azzal önmagában semmi gond nincs, hiszen előrébb viszi a fejlődésünket,akkor van gond ha esetleg nem sikerül ezeket mind tökéletesen megvalósítani és ezért magunkat okoljuk és emiatt szenvedünk,pedig valójában nem is rajtunk múlott.
Mindezek a fent említett tulajdonságok az egészségtelen maximalizmust írják le, de létezik egy úgynevezett egészséges maximalizmus is, ahol a személy élvezi a folyamatok megvalósítását, mer hibázni, elfogadható számára a kudarc, tudja érti, hogy nem létezik semmiben a 100 %-os tökéletesség és mindenben a fejlődést előrehaladást látja, számára nem teher ez a fajta gondolkodásmód.

Megoldási útmutató a maximalizmus leküzdéséhez :


- föl kell tárni a probléma gyökerét, ami valószínűleg a gyermekkori időszakban található
- meg kell látni honnan erednek ezek az irreális elvárások ( esetlegesen a szülőkkel való kapcsolatból )
- a  feltétel nélküli elfogadás és szeretet biztosítása a környezete részéről
- pozitív énkép létrehozása, ha szükséges segítséggel, reális énkép - ideális énkép össze hangolodása
- a meglevő gondolkodásmód megváltoztatása
- kelő önismeret kialakitása
- az önelfogadás kialakitása
- reális példaképek megléte
- a saját vágyait meg találni fel ismerni
- engedjék el azt a meggyőződést, hogy mindig mindent lépésről lépésre meg kell tervezni
- meg kell tanulni helyén kezelni a kritikát

A megelégedő típus jellemrajza :



-  képes megengedni maga  számára az egyszerű örömöket
- általában kiegyensúlyozott
- megelégszik az "elég jóval"
- uralkodni tud a szenvedélyein és szükségletein
- a pillanatnak él
- nem vágyik feltétlenül a tökéletesre
- meghozza döntéseit , elégedett vele és  képes rögtön tovább is lépni
- többségében elfogadást gyakorolnak önmaguk, a külvilág /környezet és másokkal szemben is
- tisztában van azzal, hogy lehetetlen, hogy mindig minden tökéletesen történjen, működjön éppen ezért örülni tud az elég jónak is
- úgy véli, hogy az elégedettség nem jelent egyáltalán lustaságot
- az elégedettsége nem zárja ki, hogy fenntartható az érdeklődése, kíváncsisága, motiváltsága bármilyen dolog iránt
- valódi elégedettséget érez amit nem az anyagi javak felhalmozásával ér el(nem maga a gazdagság ténye ami számít hanem amit helyettesít a felhalmozás például a maximalista típusnál, hogy sorsa alakítójává válhat ha nem figyel ). A megelégedett ember nem hajszolja a  felesleges dolgokat.
-  azért neki is vannak alapvető valós szükségletei, hiányai melyeket le szeretne küzdeni és ezért érezhet elégedettlenséget olykor, de ezek reálisak, tisztán látják magukat és a világot is egyaránt.
-  attól még mert elégedett az itt és mosttal általában úgy cselekszik ahogy a legjobb tudása szerint tud, hiszen rendelkezik kellően nagy motiváltsággal a jövő irányába és a fejlődés felé, de a folyamat közben is elégedett mert nem a hiányaival van elfoglalva, mint a maximalista típus,hanem tud örülni annak ami már van és ez az érzés az ami az ő hajtó ereje a továbblépéshez.
- sokszor elbukik de mindig talpra áll és tudja érzi, hogy a helyzetért nem a külvilágot kell okolni, hanem mindig belülre tekint önmagába, el fogadja, hogy hibázni emberi dolog és inkább tanulni próbál belőle mintsem, hogy kudarcként fogná föl.
- a kritikus belső hangját uralni tudja
- arra törekszik, hogy minél kevesebbet rágódjon a múlton és aggodalmaskodjon a jövő miatt.
- felismeri és elfogadja, hogy vannak dolgok amiket nem iranyithat és emiatt nem esik kétségbe.
- minden nap képes újra és újra örülni azoknak a a dolgoknak ami már jelen van az életében és hálát érezni ezzel kapcsolatban.
- úgy gondolja, hogy minden fejben dől el és valójában egy döntés kérdése,és ő úgy dönt, hogy pont elég a "van", és ahogy már említettem ez nem jelenti azt, hogy ne vágyna többre,  tudja, hogy mindig van jobb, szebb " stb., de boldogságát és elégedettségét nem ettől teszi függővé.
- meg tanult le mondani arról, hogy azt a kérdést, hogy miért? állandóan fel tegye ha éppen valami rossz történik az életében és képes hálát érezni azzal kapcsolatban, hogy nem történt még rosszabb.

Természetesen úgy gondolom nagy általánosságban a legtöbb ember e két szélsőség között helyezkedik el és ez váltakozhat az élet különböző területeire bontva , a kérdés viszont az, hogy mi kontrolláljuk ezeket az állapotokat vagy ők uralkodnak rajtunk?


Ha úgy érzed a maximalizmusod legyőzése egyre nagyobb feladat amivel nem tudsz egyedül meg birkózni ne szégyelj segítséget kérni, hogy te is végre a megelégedettek táborát erősíthesd!


Szabó Aliz pszichologus
2020. Július. 15.

Képek forrása :Pinterest és Facebook

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése