"A kulonbseg a kozott,amit megteszunk es amire kepesek lennenk,megvaltoztathatna a vilagot ." Gandhi

2018. november 21., szerda

Allj meg es nezz szembe onmagaddal!


            Allj meg es nezz szembe onmagaddal!



Rohanunk, zaklatottak vagyunk es szorongunk, a stressz minden  egyes nap jol lakmarozik belolunk.

Gyorsan ha lehet meg tegnapra,szorongatjak a nyakunkat a hataridok,a vallunk roskadozik a teher alatt, tudod mirol beszelek , hisz te is tul sokat vallalsz ugye?

Nem merunk nemet mondani, szomjuhozzuk a figyelmet es a szeretetet ,ha kell kikoveteljuk magunknak s ra taposva a percre  probaljuk  megfogni az oromteli pillanatokat,de valojaban a mosolygos szelfik mogott , hangosan ordit a lelek, a mindennapok elvarasai felemesztenek...erzed ugye te is?...gomboc a torkodban , mert nem mered ki mondani amit valojaban gondolsz, hevesebben ver a sziv , mert izgatott vagy , hogy lebuksz, vagy elrontod, vagy nevetsegesse teszed magad, vagy csupan mered hagyni lelked kirepulni az erzelmeid fogsagabol  s egy pillanatra fol lepsz a nagy vilag szinpadjara, de attol rettegsz , hogy elmarad a taps , ha csupan onmagadad adod.
Faj a fejed, migren gyotor,elore meg es ateled a holnap felelmeit,el csuklik a hangod es nemasagba burkolozol pedig tudom , hogy orakig tudnal meselni te is ,ha tudnad , hogy hallgato fulekre es megertesre talalsz.

Tudod te is  , hogy evek ota koteltancot jarsz a problemak fellett,tudod , erzed , hogy tenned s lepned kell a valtozas fele, de nem tudsz donteni, hogy merre es hogyan tovabb,tul nagy a zaj es az orveny korulotted, s a feszultseg csak egyre no mert lepnel de a felelem  a multadhoz bilincsel...

Allj meg egy pillanatra,lepj le eleted vetito vasznarol , es probald atirni a filmed tortenetet, ne donts sosrsodrol a legvadabb orveny kozepen,mert megpecseteled eleted , s a rossz dontesek maguk ala temetnek.

Felelmektol vezerelve ,szorongva, levego utan kapkodva keptelenseg jo donteseket hozni, ez olyan mintha hagynam a mindennpi stresszeimnek ,hogy rendezzek a filmet az en mozimban.

Alljunk meg, uljunk le, pihenjuk meg es nezzunk ra az itt es mostra,higgadtan itelkezes mentesen,jatszmak nelkul oszinten,mondjuk az arcunkba , hogy merre s hogyan tovabb repuljunk a szabadsagunk es boldogsagunk felé? A valasz mindig  ott rejtozik melyen legbelul.

En mar le ultem , most epp szembe nezek onmagammal s  tudom , hogy minel oszintebb leszek onmagammal a vilag annal nagyobb erovel fog ossze es mellem all , segit a dontesben es a helyes ut fele terel.

Te hol tartasz ?- visz az orveny , vagy leultel , hogy onmagaddal szembe nez?

2018.11.21.Szabo Aliz

Lelkem hurjain koborolva ...


                                                             Lelkem  hurjain koborolva ...



Valtozekony,hobortos mint az oszi szello,erzelmeim hullamhosszan koborlok fol s ala,pergetem lelkem hurjait , mely egyik percben meg dalol s a masikban jajveszekelve a foldon gugol.


Olykor kovetni sem tudom csak csendes szemleloje vagyok csupan  ,az en  eletem filmje pereg a vasznon,reklam nelkul be surran egy ujabb erzes ,konnycseppek gurulnak le arcomon s azon tunodom  hirtelen honnan ennyi fajdalom,a mulando ido s a meg nem elt tegnapok , s hirtelen szivemhez kapok,ahogy latom a tukorben  arcomon egy  ujabb konnycsepp akad el a rancaimon,telnek a napok , oregszik a testem,s belulrol ordit a lelkem” meg elni akarok!”...itt es most hagyom , aterzem a melyseg orvenylo folytogato erejet,hagyom hogy hajam tepve vezesse ereimben a vert,okolbe szoritom kezem , s igy talan atveszelhetem...


Hevesen dobban a szivem s mire ujra ki nyitom a szemem,mosolyra fordul a szam,ujra szinekben pompazik a vilag,fol ebredt mely almabol a remeny, szep fenyes utat rajzolnak a celjaim elem.


Egesz lenyem athatja az orom s a boldogsag,hatalmasat szippantok a nagy vilagbol,az emlekek megszepulnek s a lelkem ujra repulni akar.


Halaval szivembe nezek az elettel szembe,tudom ennyi koborlas utan  a lecke megtanulva csak az tud szarnyalni aki neha lenez legalulra.



2018.11.21.Szabo Aliz