A másik ember mint érzelmi támaszpont - avagy a felelősségvállalás hiánya

 

#SzabóAlizPszichológusírása

A másik ember mint érzelmi támaszpont - avagy a felelősségvállalás hiánya

Érezted már úgy, hogy egyedül nem megy? - hogy egyedül képtelen vagy megfelelni a mindennapi élet által állított elvárásoknak? - hogy mindig szükséges, hogy valaki érzelmi támaszt nyújtson számodra? - ha a válaszod igen, akkor kérlek olvasd tovább...

Egyszer azt hallottam egy Csernus Imre (pszichiáter) által tartott előadáson, hogy egy ember akkor válik igazán felnőtté amikor mer végre felelősséget vállalni a saját életéért, a mai napig teljesen egyetértek ezzel, hogy miért is?
- a következő gondolatok támasztják alá :
- ahoz, hogy az ember merjen felelős lenni a saját életéért elsősorban az szükséges, hogy jelen kell lennie benne, vagyis nem maradhat robotpilóta üzemmódban amikor a külvilág körülményei befolyásolják sikerességgét avagy bukását anélkül, hogy ő át láthatná az ok okozati viszonyokat a rendszer egészében, melynek tulajdonképpen tudattalanul ő maga áll a középpontjában anélkül, hogy saját tettei következményeivel el tudna számolni.
Persze egyszerűbbnek tűnhet úgy lépkedni előre az életben, hogy fel vesszük az áldozat szerepet, és hagyjuk, hogy a dolgok csak úgy egyszerűen meg történjenek velünk és minden esetleges kudarcért és buktatóért másokat hibáztatni, de valójában ez a hosszabb és nehezebb út,mert a közben kialakult belső feszültséget és szorongást ezzel nem tudjuk ki oltani.

Fel tetted már magadnak azt a kérdést, hogy honnan hozod magaddal ezt a hiedelmet, hitrendszert vagy, hogy mikor alakulhatott ki benned az a gondolat, hogy egyedül nem vagy képes boldogulni ? - ha még nem, most el érkezett az ideje.
Kezdj el kutatni gyermekkori élményeid között olyan szituációk után ahol a vágyaid csak mások  függvényében tudtak kielégülni, és csak úgy tudtad a saját biztonságérzetedet kialakítani, hogy alkalmazkodnod kellett a külvilág követelményeihez és ezáltal elfogadtatnod magad. Ez az ismétlődő alkalmazkodási folyamat fejleszti ki végül a függőséget a másik embertől és szépen lassan létrejön egyfajta (kötődési módozat) azonosulás azzal az emberrel akivel szemben kialakult a függés annak érdekében, hogy a biztonságérzetedet újra és újra meg kapd.

Ameddig a másik ember ( akivel szemben már ki alakult a függés) felől érkező üzenetek pozitívak, bátorítóak, együttérzőek, támogatóak addig nincs is semmi baj, de ha a feléd érkező üzenetek negatívak, bántóak, elutasítóak, esetleg agresszívak és te ezeket belsővé teszed, el hiszed és azonosulsz velük ez már problémát okozhat, idővel saját hangodként, gondolatodként fogod kezelni azt amit már sokszor hallottál,valóságnak hiszed, és sajnos eszedbe sem jut megkérdőjelezi azt.

Szóval, biztos vagyok benne, hogy az önmegfigyelés során találtál egy két gyermekkori emléket ami most segíthet tisztában látni.
Vizsgáld meg őket és próbáld fel fedezni milyen mértékű és egészség volt e  a függőséged a szüleidtől? a környezetedtől? - hogyan alakult ki az alkalmazkodási képességed és miként/mikor? (túlságosan hamar, idejekorán vagy még a mai napig sem alakult ki) , milyen buktatókon keresztül vagy éppen segítséggel ( támogatással) jött létre és fejlődött ki az önállóságod?- kialakult e egy fajta biztonságos kötődés mintád a környezeted felé a szükségleteid kielégítése érdekében vagy éppen ellenkezőleg csak megerősítette a függőséged az adott szituációban  szerzett tapasztalat?

Az egyetlen kiút (megoldás) a tudatosság, vagyis válj tudatossá azzal kapcsolatban, hogy mi történik a saját életedben, ehez pedig az egyetlen kulcs az önismeret, amit már azzal el kezdtél, hogy ezeket a sorokat olvasod és meg próbálod meg válaszolni magadnak a fenti kérdéseket és ezzel feltárod az ok okozati összefüggéseket melyek oda vezettek, hogy szükséged legyen másokra mint érzelmi támaszpontokra.

Itt az ideje a változásnak , abba kell hagynod az ellenállást és a tagadást azon belső részeid felé akikkel eddig nem sikerült szembe nézned vagy éppen szégyellni tanultad meg őket a társadalmi szocializációs folyamatok során, meg kell tanulnod el fogadni és elsősorban el hinni, hogy erre képesnek lásd magad!
A  korlátozó gondolataid meg lehet változtatni felül lehet írni, ez lehetséges, ha  esetleg egyedül nem boldogulnál nem szégyen szakmai segítséget, támogatást kérni hozzá.

Te döntesz maradsz a jól meg szokott áldozat szerepben, melyet igaz, hogy jól ismersz már de valódi boldogulást sosem hoz vagy kis erőfeszítéssel és munkával ki lépsz a konfort zónádbol és az önismeret segítségével meg tanulsz felelősséget vállalni az életedért ezzel olyan hatalmat nyerve az erőforrásaid felett(énhatékonyság, önbizalom, felelős attitűd és egy kialakult értékrend ) mely a boldogság és lelki béke egyetlen kulcsa.

Az önismeret útján segítségül szolgálhatnak a következő gondolatébresztő kérdések is, lásd az alábbi linkre kattintva  

https://lelekpirulak.blogspot.com/p/blog-page_72.html?m=0

Képek forrása :Pinterest 

Szabó Aliz pszichológus
2023.01.04

#SzabóAlizPszichológusírása