Lelkem hurjain koborolva ...
Valtozekony,hobortos
mint az oszi szello,erzelmeim hullamhosszan koborlok fol s ala,pergetem lelkem
hurjait , mely egyik percben meg dalol s a masikban jajveszekelve a foldon
gugol.
Olykor
kovetni sem tudom csak csendes szemleloje vagyok csupan ,az en eletem filmje pereg a vasznon,reklam nelkul be
surran egy ujabb erzes ,konnycseppek gurulnak le arcomon s azon tunodom hirtelen honnan ennyi fajdalom,a mulando ido
s a meg nem elt tegnapok , s hirtelen szivemhez kapok,ahogy latom a
tukorben arcomon egy ujabb konnycsepp akad el a rancaimon,telnek a
napok , oregszik a testem,s belulrol ordit a lelkem” meg elni akarok!”...itt es
most hagyom , aterzem a melyseg orvenylo folytogato erejet,hagyom hogy hajam
tepve vezesse ereimben a vert,okolbe szoritom kezem , s igy talan
atveszelhetem...
Hevesen
dobban a szivem s mire ujra ki nyitom a szemem,mosolyra fordul a szam,ujra
szinekben pompazik a vilag,fol ebredt mely almabol a remeny, szep fenyes utat
rajzolnak a celjaim elem.
Egesz
lenyem athatja az orom s a boldogsag,hatalmasat szippantok a nagy vilagbol,az
emlekek megszepulnek s a lelkem ujra repulni akar.
Halaval
szivembe nezek az elettel szembe,tudom ennyi koborlas utan a lecke megtanulva csak az tud szarnyalni
aki neha lenez legalulra.
2018.11.21.Szabo Aliz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése