Lelkem hurjain koborolva ...

                                                             Lelkem  hurjain koborolva ...

Valtozekony,hobortos mint az oszi szello,erzelmeim hullamhosszan koborlok fol s ala,pergetem lelkem hurjait , mely egyik percben meg dalol s a masikban jajveszekelve a foldon gugol.

Olykor kovetni sem tudom csak csendes szemleloje vagyok csupan  ,az en  eletem filmje pereg a vasznon,reklam nelkul be surran egy ujabb erzes ,konnycseppek gurulnak le arcomon s azon tunodom  hirtelen honnan ennyi fajdalom,a mulando ido s a meg nem elt tegnapok , s hirtelen szivemhez kapok,ahogy latom a tukorben  arcomon egy  ujabb konnycsepp akad el a rancaimon,telnek a napok , oregszik a testem,s belulrol ordit a lelkem” meg elni akarok!”...itt es most hagyom , aterzem a melyseg orvenylo folytogato erejet,hagyom hogy hajam tepve vezesse ereimben a vert,okolbe szoritom kezem , s igy talan atveszelhetem...

Hevesen dobban a szivem s mire ujra ki nyitom a szemem,mosolyra fordul a szam,ujra szinekben pompazik a vilag,fol ebredt mely almabol a remeny, szep fenyes utat rajzolnak a celjaim elem.

Egesz lenyem athatja az orom s a boldogsag,hatalmasat szippantok a nagy vilagbol,az emlekek megszepulnek s a lelkem ujra repulni akar.

Halaval szivembe nezek az elettel szembe,tudom ennyi koborlas utan  a lecke megtanulva csak az tud szarnyalni aki neha lenez legalulra.

2018.11.21.Szabo Aliz