~Bárki aki képes téged feldühíteni az lesz a te mestered~ avagy hogyan válik valaki a „mesterünkké”, a tükröződés mélyebb dinamikája

#önreflexió #belsőpárbeszéd #düh #fejlődés #lélekpirulák #egymástükrei #felismerések #lelkiállapot #gyógyulás 

~Bárki aki képes téged feldühíteni az lesz a te mestered~ avagy hogyan válik valaki a „mesterünkké”, a tükröződés mélyebb dinamikája

Valójában nem az a mester, aki okosabb nálunk, hanem az, aki, akarva-akaratlanul, előhozza belőlünk azt, amit már rég eltemettünk. A mester az, aki megmutatja, hol vagyunk még sebezhetők, el nem varrtak, bizonytalanok. Nem a saját bölcsességével tanít, hanem azzal, amit belőlünk előhív.

Sokszor nem azért fáj valami, mert a másik szándékosan bánt. Azért fáj, mert az adott pont valaha már fájt. És most újra megérintették.

Életszagú pillanatok, amikor az a bizonyos „mester” megjelenik előttünk:

A barátod, aki cinikusan odaszúr.

Nem a mondat bánt igazán, hanem az, hogy valaha kinevettek, megkérdőjeleztek, és te azóta is rettegsz attól, hogy „elég vagy-e”.

Ő csak megnyom egy régi, poros gombot, amit te hordozol magadban.

A főnököd, aki sürget.

Nem a sürgetés dühít, hanem a benned élő félelem: „ha nem teljesítek hibátlanul, akkor baj lesz”. A másik csak felhangosítja benned azt a belső hangot, amit te sem szívesen hallgatsz.

A partnered, aki megkérdezi: „Biztosan jól döntesz?”

Nem a kérdés ingerel, hanem az a belső kis remegés, amit valójában te is érzel a döntésedben. Ő csak megmutatja a bizonytalanságot, amit te nem akarsz látni.

Egy kolléga folyton okoskodik.

Te ettől ingerült leszel, akkor lehet, hogy még nem rendezted magadban azt, hogy mennyire fogadod el a saját kompetenciádat. Ilyenkor tehetsz egy gyors lépést. Megnevezheted magadnak a belső okot. Megkérdezheted magadtól, hogy mitől félsz, vagy mitől tartasz. Ha ezt felismered, akkor csökken a másik fölött érzett indulatod. 

A másik ilyenkor segít neked, mert rávilágít egy pontodra, ahol még fejlődnöd kell. Ha így nézel rá, akkor könnyebben érzel nyugalmat. Te irányítod a figyelmedet, ezért tehetsz a saját egyensúlyodért.

A gyereked, aki makacsul ellenáll.

Nem a „rosszalkodás” bosszant, hanem az, hogy visszatükrözi: te mennyire nem engeded meg magadnak az érzéseid szabad áramlását. Ő csak él, de te magadra ismertél őbenne.

Egy kollégád aki rendszeresen késik.

Ha te ettől feldühödsz, akkor vizsgálhatod, hogy te mennyire tartod magadhoz közel a pontosságot és mennyire érzed azt, hogy mások nem tisztelik a határaidat. 

A partnered megjegyzése arról szól, hogy túl sok feladatot vállalsz mostanában.

Ez feszültséget kelt benned, akkor megláthatod, hogy te hol és mikor érzed magad túlterheltnek. 

Egy barátod kritizálja a döntéseidet.

Te ingerült leszel, akkor felismerheted, hogy te sem bízol azokban teljes mértékben. 

A helyzetek arra adnak lehetőséget, hogy te vizsgáld az érzelmi reakcióidat és ne másokra irányítsd a felelősséget. Ha te ebben a szemléletben figyeled a kapcsolataidat, akkor nem haraggal nézel a másikra, hanem felismered, hogy éppen segít neked tisztábban látni a saját működésedet. Ez a figyelem csökkenti a feszültséget és növeli a belső egyensúlyodat, mert te visszaveszed az irányítást az érzéseid felett.

A felismerés pillanata az, amikor már nem a másikat nézed, hanem magadat

Az igazi fordulat akkor jön, amikor észreveszed: minden düh mögött ott lakik egy el nem ismert szükséglet.

A tisztelet iránti vágy.

A meghallgatás iránti vágy.

A biztonság iránti vágy.

A szerethetőség bizonyossága.

A megbecsülés utáni sóvárgás.

Ha a dühöd mögé nézel, mindig találsz egy meg nem ölelt gyermeki részt, aki csak figyelmet kér. És amikor ezt felismered, a másik fölött érzett indulat szépen lassan elolvad.

A felismerés: az emberek nem ellened vannak. Csak eléd hozzák azt, amit te már régóta cipelsz, néha túl hangosan, néha túl ügyetlenül, néha túl közel jönnek.

Nem azért, hogy romboljanak, hanem hogy emlékeztessenek: „Itt még gyógyulnod kell.”

És ez nem szégyen. Ez lehetőség!

Végül fogadj egy gondolatot, amit továbbvihetsz magaddal: az igazi szabadság ott kezdődik, amikor többé nem a másik viselkedése diktálja a lelkiállapotodat, hanem a saját tudatosságod. Amikor már nem egy külső ember a mestered, hanem te magad válsz a saját mestereddé.

Szabó Alíz pszichológus 

      ~Lélekpirulák~ 

Képek forrása: Pinterestről