Önmagunk elfogadása: Az önbecsülés felépítésének útja

 

Önmagunk elfogadása: 

Az önbecsülés felépítésének útja

Kinek ajánlom ezt az írást?🤔

Ez a cikk mindazoknak szól, akik időről időre elbizonytalanodnak önmagukban, akik úgy érzik, hogy nem elég jók, vagy akiket gyakran elborítanak a belső kritikák és a kételyek.

Különösen hasznos lehet:👇

~Önbizalomhiánnyal küzdőknek, akik szeretnék megérteni, miért nehéz számukra kiállni magukért.

~Perfekcionistáknak, akik folyamatosan attól félnek, hogy nem csinálnak mindent elég jól.

~Kapcsolati konfliktusokkal küzdőknek, akik gyakran kerülnek védekező vagy támadó helyzetbe anélkül, hogy értenék, miért.

~Önismereti úton járóknak, akik szeretnék felismerni és lebontani azokat a hiedelmeiket, amelyek akadályozzák a belső stabilitásukat.

~Segítő szakmában dolgozóknak, pszichológusoknak, coachoknak, pedagógusoknak, akik másokat támogatnak az önbecsülésük erősítésében.

Ha úgy érzed, hogy néha saját magad legnagyobb kritikusa vagy, és szeretnél ezen változtatni, akkor ez az írás neked szól. 

Az önbecsülés fejleszthető – és érdemes is foglalkozni vele, mert stabilabbá, magabiztosabbá és kiegyensúlyozottabbá teheti az életedet és a kapcsolataidat.

*Önmagunk elfogadása: 

~Az önbecsülés felépítésének útja~

Az önbecsülés kialakulása egy hosszan tartó folyamat, amiben levetjük a szorongásainkat és a belső sebzettségünk hiedelemvilágából kitekintünk és elindulunk, egy stabil és jól megalapozott önbecsülésig. 

Ezt az utat nem lehetséges megspórolni! Minél inkább a gyengeségeink a problémáink a sebzettségeink határoznak meg minket, azok a hiedelmeink, hogy én ilyen és olyan vagyok ( gyenge, béna, nem elég jó, türelmetlen, satöbbi) az előbb utóbb ha sokat ismételjük magunknak, egy belső meggyőződésé válik.

A kérdés csupán itt annyi, hogy felmerül-e bennünk egyáltalán az, hogy ez az egész meglátásunk téves, egyszerűen csak így állt össze bennünk a kis puzzle darabokból az egész, amiről azt gondoljuk, hogy ez vagyok én. 

Mindannyian tapasztaljuk ügye, hogy belső monológunk tele van kritikával:

„Nem vagyok elég jó.” 

„Már megint elrontottam.” 

„Mások ügyesebbek, okosabbak, jobbak nálam.” 

Ezek a gondolatok gyakran nem tudatosak, hanem mélyen belénk ivódott hiedelmekből fakadnak. De vajon ezek a belső hangok valójakép tényleg igazak? Vagy inkább a múltbeli tapasztalatainkból, gyerekkori élményeinkből összeállt téves mozaikdarabok?

Az önbecsülés nem egy velünk született adottság, hanem egy életen át formálódó képesség. Minél stabilabb az önbecsülésünk, annál könnyebben kezeljük az élet kihívásait, annál kevésbé hatnak ránk a külső kritikák, és annál hitelesebben tudunk kapcsolódni másokhoz.

De hogyan alakul ki az önbecsülés, és miért nehéz felépíteni? 

Nézzük meg közelebbről!

✓Mi is valójában az önbecsülés?

Az önbecsülés nem azonos az önbizalommal. Az önbizalom arról szól, hogy mennyire bízunk a képességeinkben – például hogy jók vagyunk egy adott munkában, jól tudunk főzni vagy szépen éneklünk. Az önbecsülés ezzel szemben mélyebb: arról szól, hogy önmagunkat, mint embert értékesnek és szerethetőnek tartjuk-e, függetlenül a teljesítményünktől.

Egy stabil önbecsülésű ember tudja, hogy nem tökéletes, de ettől még szerethető és értékes. Aki viszont alacsony önbecsüléssel él, hajlamos arra, hogy minden kritikát személyes támadásként éljen meg, nehezen tűrje a kudarcokat, és gyakran önmagát hibáztassa mindenért.

✓A torzított gondolkodás és kommunikáció csapdái

Amikor alacsony az önbecsülésünk, bizonyos helyzeteket automatikusan negatívan értelmezünk. Ezek a gondolkodási torzulások gyakran a kommunikációnkban is megjelennek.

1. Támadás és visszatámadás

Képzeljük el ezt a helyzetet: egy nő egész nap takarít, és amikor a férje hazaér, megjegyzi, hogy az egyik polc poros maradt. Ha a nő önbecsülése alacsony, ezt a megjegyzést könnyen személyes támadásként értelmezheti: „Nem vagyok elég jó, még ezt sem csináltam jól!” Ez a belső bizonytalanság támadó reakciót szül:

– „Na persze, bezzeg amikor te mosogatsz, akkor minden csupa víz marad, és mégsem szólok semmit!”

A valóságban a férj talán nem is bírálatként szánta a megjegyzést, de az alacsony önbecsülésű fél számára ez megerősíti a belső bizonytalanságát. A támadás-védekezés spirálja pedig egyre jobban roncsolja a kapcsolatot.

2. Engesztelő magatartás

Másik gyakori reakció a túlzott bűntudat és önvád. A fenti helyzetben a nő sírva fakadhat:

– „Látod, még ebben is kudarcot vallottam! Tudtam, hogy nem vagyok elég jó feleség! Soha nem kellett volna hozzám jönnöd!”

Ezzel a viselkedéssel az illető valójában egy dolgot akar elérni: hogy megnyugtassák, hogy biztosítsák róla, hogy értékes és szerethető. Paradox módon viszont ezzel csak tovább erősíti a saját negatív hiedelmeit.

3. Okoskodás és túlmagyarázás

Van, aki azzal védi magát, hogy bonyolult magyarázatokat gyárt, hogy elkerülje a felelősséget:

– „Azért nem töröltem le a port, mert ha az ablakot kinyitom, jön a por kintről, és mivel tél van, nem tudunk szellőztetni, ami miatt a levegő minősége romlik…”

Ez a stratégiánk sokszor automatikus, és észre sem vesszük, hogy a lényeg elől menekülünk.Ezzel a sok magyarázkodással öntudatlanul nem kívánok egyebet, mit kellő távolságra kerülni a megoldandó problémától, amire egyedül nem voltam képes és nem kívánom, hogy erre fény derüljön. 

4. Elterelés és témaváltás

Ha egy helyzet kellemetlen, sokan inkább elterelik a beszélgetést:

– „Poros a polc? Jó, de egyébként vettél kenyeret?”

Ezzel az ember nem vállalja fel az adott helyzetet, hanem próbálja elkerülni a vele járó kellemetlen érzéseket.Ez egyáltalán nem segíti a konkrét helyzet megoldását, itt tulajdonképpen egy egyszerű témaváltásról van szó, hiszen zavarodottságunkban nem tudjuk megoldani az adott helyzetet, ezért témát váltunk. 

Az ilyen érzelmileg nehéz helyzetbekerüléskor ahhoz, hogy helyesen tudjunk reagálni és hiteles legyen a kommunikációk, szükséges egy belső stabil önbecsülés. 

🔍Összefoglalva a szakemberek azt figyelték meg minél inkább rendelkezik valaki stabil önbecsüléssel annál nagyobb eséllyelj jön ki sikerrel a számára nehéz érzelmi megpróbáltatást jelentő élethelyzetekből, mint az aki sérült, vagy alacsony önbecsülésen rendelkezik.

✓A fentebb felsoroltakon kívül, mi az ami még fenntartja ezeket a negatív hiedelemrendszereket bennünk?

°A cselekvési módozataink:

*Összehasonlítgatás: létrehozzuk újra és újra azokat az élethelyzeteket, amiből ki fog derülni hogy igazunk volt, hogy tényleg ilyenek és olyanok vagyunk.

*Egy nemlétező helyzetbe belelátjuk azt az üzenetet, ami tulajdonképpen a mi hiedelmünk. Vagyis van egy teljesen semleges élethelyzet, amibe én belelátom az én negatív hitrendszeremet.( Hogy ilyen vagy olyan vagyok, ide mindenki behelyettesíti azt amivel éppen problémája van...) 

*az adott élethelyzet kipróvokálása: vagyis addig megyünk és feszítjük a húrt, ameddig valaki úgy nem tesz, ami megerősíti bennünk a negatív gondolatainkat. Mindezt azért tesszük, hogy tulajdonképpen megerősödjön bennünk, hogy az amit gondolunk, az úgy van és igaz, és valid.

*fölnagyítás: egy bizonyos helyzetre adott túlzott reakciónk.

Ezen viselkedésmódozatok mindegyikke nem csinál egyebet, csak segít fönttartani bennünk a negatív hiedelemrendszereket.

✓Hogyan építhetünk stabil önbecsülést?

A fenti minták mind abból fakadnak, hogy egy bizonytalan énképünket próbáljuk védeni. De hogyan léphetünk ki ebből a körforgásból?

1. Figyeljük meg a belső monológunkat!

Minden olyan helyzetben, ahol rosszul érezzük magunkat, érdemes megállni és megvizsgálni: „Milyen gondolat jutott eszembe? Tényleg igaz ez?” Ha például egy apró kritika után azt gondoljuk, hogy „Már megint elrontottam!”, álljunk meg egy pillanatra, és kérdezzük meg magunktól: „Biztos, hogy ez az egyetlen igazság? 

Vagy lehet, hogy csak egy kis figyelmetlenség volt, ami nem határozza meg az értékemet?”

2. Kezdjünk el hitelesen kommunikálni!

Ha stabil önbecsüléssel reagálunk, a fenti takarítós példa így nézne ki:

– „Ó, tényleg, nem vettem észre, hogy poros maradt. Köszönöm, hogy szóltál.”

Ez egy egyszerű, érett reakció, amelyben nincs se támadás, se védekezés, csak az adott helyzet tényszerű kezelése.

3. Engedjük el a megfelelési kényszert!

Az önbecsülés nem abból fakad, hogy mindig tökéletesek vagyunk, hanem abból, hogy elfogadjuk önmagunkat a hibáinkkal együtt. Senki sem csinál mindent tökéletesen – és nem is kell!

4. Támogató közeg kialakítása

Fontos, hogy olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akik építenek minket, és nem erősítik a negatív énképünket.

💡👈 Összegzésként 

Az önbecsülés egy belső stabilitás, amely segít abban, hogy a kritikát ne támadásként éljük meg, hogy ne folytassunk felesleges játszmákat, és hogy egészséges módon kapcsolódjunk másokhoz. Ehhez azonban tudatos önismereti munkára van szükség: fel kell ismernünk a berögzült hiedelmeinket, és fokozatosan átírni őket.

Ha elindulunk ezen az úton, nemcsak magunkkal leszünk békében, hanem a kapcsolataink is sokkal harmonikusabbá válnak. És ez az igazi nyereség!

SzabóAlízpszichológusírása 

Lélekpirulák