~Barátság és elengedés~

#Lélekpirulák #pszichológia #egyensúlymegbomlása #belsővívódások#abarátságukhullámzása#azelengedésnehézsége#pozitívmegerősítések #gondolatistruktúrák #barátság #kihívások #tanulságok #belsőmonológ #döntés#egykapcsolatelengedése#intuíció #meglepetés 

                   ~Barátság és elengedés~

Alexa és Szilárd története úgy kezdődött, mint sok mai kapcsolat: az online világban akadtak egymásra. Gyorsan kiderült, hogy különleges kötelék fűzi össze őket, és néhány hónapig próbálkoztak is azzal, hogy a kapcsolatuk több legyen barátságnál. Ám ahogy telt az idő, be kellett látniuk, hogy bizonyos akadályok miatt nem működhet köztük ez párkapcsolatként.

Ahelyett, hogy elváltak volna, úgy döntöttek, hogy megőrzik, ami köztük van: egy mély, lelkitársi kapcsolatot. Mindketten úgy érezték, hogy ez a kapocs nem olyasmi, amit könnyedén el lehetne engedni. Így alakult ki barátságuk, amely sokáig működött is, kölcsönös támogatással és őszinte beszélgetésekkel.

Az első időszakban minden remekül működött. Hosszú mély eszmecserék, közös nevetések – úgy tűnt, valóban sikerül fenntartani ezt a különleges kapcsolatot. Aztán, szinte észrevétlenül, valami megváltozott.

Egy idő után Alexa észrevette, hogy az egyensúly kezd felborulni.☯️

Alexa egyre többször érezte úgy, hogy ő tesz többet a kapcsolat fenntartásáért. Ha nem ő kereste, Szilárd napokig, hetekig nem jelentkezett. A találkozások alkalmával is egyre inkább monopolizálta a beszélgetéseket – mintha Alexa csak egy hallgatóság lenne, nem pedig egy egyenrangú fél. Nem arról volt szó, hogy Szilárd ne becsülné meg őt, de a figyelem, az energia, az odafigyelés már nem volt egyenlő arányban.🧘

🗣️ Alexa belső monológja: 

"Miért mindig én vagyok az, aki utánanyúl? Miért mindig én vagyok az, aki figyel arra, hogy mindkettőnk számára működőképes legyen ez a kapcsolat? 

A barátság nem lehet egyoldalú. Ha csak az egyik ember fektet bele energiát, az már nem barátság, hanem valami más." 💡👈

Alexa nem hagyta szó nélkül. Többször is jelezte, hogy számára fontos az adok-kapok egyensúlya, és hogy egy barátság nem működhet úgy, ha az egyik fél csupán akkor van jelen, amikor szüksége van a másikra. Szilárd meghallgatta, és úgy tűnt, meg is értette. Mégis, ahogy az idő telt, a helyzet nem változott igazán. Alexa egyre többször érezte magát egyedül ebben a kapcsolatban.

🗣️ Szilárd belső monológja: 

"Tudom, hogy igaza van. Tényleg nem figyeltem rá eléggé. De annyi minden van a fejemben, és valahogy túlságosan is biztos voltam benne, hogy ő úgyis ott lesz. Hogy megérti. Hogy nem fog eltűnni. Mert ő más, mint a többiek."

Aztán eljött a pont, amikor Alexa már nem tudta tovább tolerálni az egyoldalúságot. Legutóbbi üzenetváltásuk után két hét csend következett. Majd egyszer csak Szilárd egy rövid üzenetet küldött: "Helló, mizu veled?"

Alexa ránézett az üzenetre. És nem válaszolt.

Nem azért, mert nem volt mit mondania. Hanem mert már mindent elmondott. 🤐🤐😶🙁 Mert elérkezett az a pillanat, amikor már nem akarta újra és újra elmagyarázni, miért fáj neki ez az egész. Megmondta előre, hogy ha ez így megy tovább, el fog engedni mindent magyarázkodás nélkül. És most pontosan ezt tette.

Most, hogy a kapcsolatuk csendben véget ért, Alexa csalódottságot érez. Nem dühöt, nem haragot, hanem azt a tompa szomorúságot, ami akkor keletkezik, amikor valami, amiben hittünk, lassan elmúlik.🙁 Ürességet érez, hiszen a kapcsolatuk jelentős helyet foglalt el az életében, és most ez a tér üresen maradt. Tudja azonban, hogy ezt az űrt nem erőszakkal kell betölteni, hanem hagyni, hogy az idő átalakítsa emlékké, ami már nem fáj.💛

💡👈 A tanulság, amit levont magának, egyszerű: nem tarthatunk senkit magunk mellett, ha az illető nem akar ott maradni. Egy kapcsolat – legyen az barátság vagy szerelem – akkor működik igazán, ha mindkét fél ugyanannyit tesz érte. Ha ez az egyensúly megbomlik, akkor el kell engedni a másikat, bármennyire is fáj. Mert aki igazán fontos, az nemcsak akkor keres, amikor szüksége van ránk, hanem akkor is, amikor mi vagyunk azok, akiknek szükségük van rá.💡👈

✓ 🔎 Reflexió és ajánló azoknak, akik hasonló helyzetben vannak:

Elengedni valakit, aki fontos volt számunkra, mindig fájdalmas. De fontos megérteni:👇

* Egy kapcsolat – legyen az barátság vagy szerelem – két ember közös felelőssége. 

Ha csak az egyik fél tartja életben, az hosszú távon nem fenntartható.

* Nem tarthatunk senkit erőszakkal magunk mellett. Ha valaki maradni akar, marad. 

Ha nem, akkor bárhogy kapaszkodunk, el fog távolodni.

* Ha valaki következetesen nem tesz energiát a kapcsolatba, az nem azért van, mert nem tudná, hanem mert nem akarja eléggé.

* Ha az intuíciónk azt súgja, hogy valami nem működik, akkor higgyünk neki – előbb vagy utóbb úgyis beigazolódik.

És végül… mi mást is mondhatnánk? Ez pont olyan, mint amikor egy horrorfilm szereplője úgy dönt, hogy mégis benéz a pincébe egy baljós zaj után. Tudja, hogy nem kéne, minden porcikája üvölt, hogy rossz ötlet, mégis elindul. Aztán csodálkozik, amikor a balta előkerül. 

Na, hát Alexa most épp elhajolt a balta elől. Azért ez is valami.😊🫢

#SzabóAlízpszichológusírása 

#Lélekpirulák 

#hatetszikoszdmeg 

Képek forrása: Pinterestről