Toxikus labirintus – miért találkozom mindig ugyanazokkal az karakterekkel?

#pszichológia #megértés #önreflexió #kapcsolatok #toxikus 

Toxikus labirintus – miért találkozom mindig ugyanazokkal az karakterekkel?

Ügye ismerős az az érzés, amikor úgy érzed, mintha egy soha véget nem érő labirintusban bolyonganál? Mintha újra és újra ugyanazokkal a karakterekkel sodorna össze az élet. Ugyanazok a mérgező, lehúzó, negatív emberek. És egy ponton megállsz, körülnézel, és felteszed magadnak a kérdést: miért történik ez velem újra meg újra? A jó hír az, hogy ezzel egyáltalán nem vagy egyedül. Mindannyiunknak van egy saját belső labirintusa. Vannak benne jól ismert kanyarok, zsákutcák, sötétebb zugok, némelyiket már annyiszor jól bejártuk, hogy szinte tényleg otthonosan mozgunk bennük. Mégsem igazi otthon ez, nem maradnánk ott szívesen sokáig, ezért keressük inkább folyamatosan a kijáratot. És itt jön az a pont, ahol bizony sokan eltévednek. Gyakran azt kérdezzük magunktól:

Hogyan változtathatnám meg a másikat?

Miért pont ilyen velem?

Hogyan tudnám megmenteni őt, megváltoztatni, esetlegesen meggyógyítani?

Pedig úgy gondolom a labirintusból kivezető út ritkán a másik embernél kezdődik.

A valódi kérdés inkább ez lenne:

Miért tudok én most ehhez az emberhez kapcsolódni?

Mi bennem az, ami erre rezonál?

Miért pont most? Miért pont ezen az életszakaszon? Miért pont ebben a helyzetben?

Egyáltalán nem önvád ez, és nem is felelősséghárítás, sokkal inkább őszinte kíváncsiság önmagad felé. Mert minden ilyen kapcsolat egy belső részünkkel kapcsolódik össze. Egy sebezhető, tanult, sokszor régi mintát hordozó résszel. És ezzel a résszel dolgozni kell. Nem azért, mert „muszáj szenvedni”, hanem mert elkerülhetetlen, ha valódi változást szeretnél. Ha nem nézel rá, újra és újra ugyanott találod magad, csak éppen más arcokkal. A megoldás a legritkábban látványos vagy gyors. Sokkal inkább csendes és belső munka következménye: önelfogadás, önszeretet, önkifejezés, önbizalom, reális önértékelés, és az önmagadba vetett őszinte hit stabilitása és szilárdsága. Ezek azok az alapok, amelyek mellett egyre kevésbé lesznek „ismerősek” a mérgező kapcsolódások. Egyszerűen nem találnak rajtad már fogást.

Napi elgondolkodtató kérdésem:

Mi segitene neked abban, hogy felismerd, miért pont ezeket az embereket vonzod most éppen magadhoz?

Milyen belső séma, ismétlődő minta húzódik meg a háttérben?

Hol lehetnek ennek a valódi mély gyökerei?

Amikor ezekre a kérdésekre elkezdesz válaszokat keresni, már elindultál kifelé a labirintusból. Nem egyik napról a másikra. De minden őszinte felismeréssel közelebb kerülsz a kijárathoz. És úgy gondolom ez már önmagában hatalmas lépés.

Szabó Alíz pszichológus 

Lélekpirulák 

Képek forrása: Pinterestről