*Az előrehaladás mint művészet és a hátrálás mint értelemmel teli folyamat:

 Gondolatmorzsám: 

Ha bármikor hátrálnál is egy lépést, azt csak is azért csináld, hogy lendületet vegyél, nem pedig azért, hogy feladd!

*Az előrehaladás mint művészet és a hátrálás mint értelemmel teli folyamat: 

Az életünk nagyon gyakran pont olyan, mint egy kihívásokkal, nehézségekkel és próbatételekkel teli akadálypálya, ahol a haladás egyáltalán nem mindig történik egyenes vonalban.

A fentebb említett gondolat miszerint „Ha bármikor hátrálnál is egy lépést, azt csak azért csináld, hogy lendületet vegyél, nem pedig azért, hogy feladd!”, egy igen mély bölcsességet is hordoz magában mégpedig hogy: a hátrálás semmiképp sem feltétlenül a kudarc jele, hanem annál inkább egy lehetőség az újrakezdésre, egy mélyebb, jól átgondolt, megfontolt stratégiai tervezésre és egyben egy erőgyűjtésre is.

*A hátrálás, mint stratégia az életben való optimális boldoguláshoz

Az emberek a legyakrabban hajlamosak a hátrálást egyfajta bukásként és gyengeségként értelmezni, pedig sokszor éppen ez a legbölcsebb döntés amit az adott helyzetben hozhatunk. 

Gondoljunk csak a természetre: egy íjat is mindig vissza kell húzni, hogy majd a nyíl messzire repülhessen. 

Ugyanez igaz egyaránt az életünk különböző területeire is. 

Néha ponthogy egy lépést hátralépve jobban átlátjuk a helyzetet, áthelyezve a fókuszunkat új nézőpontot válthatunk mely által felismerjük a hibákat, és új irányokat találunk a megoldás felé vezető úton.

Így tehát elmondhatjuk hogy ez semmiképp sem a feladás jele, hanem inkább a fejlődés egyik fontos eszköze.

*A kudarc és a tanulás kapcsolata

A hátrálás, a visszalépés gyakran a kudarc élményével is társulhat, de a kudarc egyáltalán nem a végállomás, hanem egy tökéletes tanulási lehetőség. 

Az életben úgymond elkerülhetetlenek a hibák, de általában ezekből fakadnak a legnagyobb tanulságok. 

Thomas Edison, a villanykörte feltalálója azt mondta: „Nem buktam el, csak találtam tízezer utat, ami nem működik.” 

Az ő példája is azt mutatja nekünk, hogy a hátralépés semmiképp sem a cél feladását jelenti, hanem annál inkább a célhoz vezető új utak keresését majd megtalálását.

*Egy jó nagy lendületet venni a jövőért

Amikor hátralépünk, egyúttal lehetőségünk van új erőt is gyűjteni. 

Ez a szünet fantasztikus lehetőséget ad arra, hogy átgondoljuk és alaposan átrágjuk a céljainkat, új  kreatívabb és alkalmazhatóbb stratégiákat dolgozzunk ki, ugyanakkor szellemileg, mentálisan,  és érzelmileg is feltöltődjünk. 

Az önreflexió, a magunkkal való belső kapcsolat fejlesztése és a pihenés és relaxáció nemcsak segít még tisztábban látni, hanem egyúttal megerősíti az önbizalmat is, mely által az egyén biztosabb lehet személyes ítéleteiben, képességeiben és hatalmában is.

Egy nehéz helyzetben az ember semmiképp sem azért áll meg, hogy feladja, hanem, hogy újraértékelje az eszközeit, lehetőségeit, és alternatíváit.

*A a kiinduló gondolat üzenete a mindennapokra:

Ez a gondolat arra emlékeztet minket mindannyiunkat, hogy az élet útján nem az számít, hányszor kell újra és újra hátralépnünk, hanem az, hogy ezeket a pillanatokat hogyan és miként használjuk fel. 

Pontos megjegyeznünk itt, hogy az igazán sikeres emberek egyáltalán nem félnek visszalépni, mert mindig minden körülmények között tudják, hogy a lendület, amit ilyenkor nyernek, még jobban előre viszi őket. 

Végső konzekvencia

Általában az életünk tele van kihívásokkal, de a hátrálás nem a gyengeség, hanem az erő jele lehet, ha mindezt eszközként és  tudatosan használjuk. 

A kiinduló gondolatom arra tanít, hogy soha ne féljünk megállni, vagy akár újrakezdeni, és új lendületet venni. 

Hiszen minden hátralépés egy újabb lehetőség arra, hogy még magasabbra ugorjunk, és közelebb kerüljünk  a céljainkhoz. 

Az életben nem az a fontos, hogy mindig előre haladjunk, hanem hogy soha de soha ne adjuk fel a törekvést a még jobb irányába.

Szabó Alíz pszichológus 

~CAPSIDIO~

~Lélekpirulák~ 

Viszlát! - a belső békéért...

Gondolatmorzsám:

Ha a belső béke lehetőségét fogod választani, tudd, hogy azzal együttjár  megannyi -Viszlát!

Ez a gondolat szerintem egy igen mély igazságot hordoz magában, amely a belső béke keresésének és megtalálásának folyamatára világít rá, mely bizony áldozatokkal és olykor súlyos következményekkel is járhat. 

Az igazi és teljes belső béke elérése tehát nem csupán egy állapot, hanem bizony egy folyamat, amely során az embernek ha tetszik ha nem szembe kell néznie saját múltjával, a félelmeivel, és azokkal a kapcsolataival is egyaránt, amelyek már nem szolgálják a fejlődését.

Amikor végre a belső békét választjuk, gyakran tényleg elkerülhetetlen, hogy elengedjünk bizonyos embereket, vagy szituációkat, helyzeteket és szokásokat, amelyek már akadályozzák lelki harmóniánkat és teljességünket.

A „-Viszlát!” élethelyzete nem feltétlenül kell legyen egy negatív vagy fájdalmas aktus, hanem sokszor csupán egy szükséges lépés ahhoz, hogy végre helyet teremtsünk valami új és építő számára az életünkben.

Ez az elengedés lehetőséget adhat számunkra arra, hogy közelebb kerüljünk valódi önmagunkhoz, és ténylegesen megtapasztaljuk a szabadság érzését.

A belső béke keresése ugyanakkor egyfajta bátorságot és önreflexiót is igényel. 

Ez a választás egyáltalán nem mindig könnyű, hiszen az emberi kapcsolataink gyakran mély érzelmi kötődéseket feltételeznek, és az elengedés akár fájdalmas is lehet. 

Azonban a hosszú távú lelki béke, harmónia és egyensúly érdekében elengedhetetlen, hogy prioritásként kezeljük saját jólétünket és boldogulásunkat.

A belső béke választása így tehát egyáltalán nem önzőség, hanem az egészséges önszeretet és a tudatos életvitel egyik megnyilvánulási formája.

A fenti gondolat arra emlékeztet, hogy a belső békéhez vezető út valójaképpen nem mentes a veszteségektől, de ezek a veszteségek jóllehet éppen szükségesek ahhoz, hogy elérjük a valódi szabadságot és harmóniát. 

Az elengedés így tehát nem a vég, hanem voltaképpen egy új lehetőség, egy új kezdet, melyben végre megtalálhatjuk a valódi boldogságot és önmagunkat.

Szabó Alíz pszichológus 

~CAPSIDIO~ 

~Lélekpirulák~ 

Gondolatmorzsám: Az őszinteség szerepéről az emberi kapcsolatainkban

Az őszinteség szerepéről az emberi kapcsolatainkban

Mai világunkban, amikor a társas kapcsolatok építése és egyben fenn és megtartása egyre   csak nehezebbnek tűnik, az őszinteség fontossága kimondottan kiemelkedővé válik. A párkapcsolatokban az egyik legfontosabb lépés az önmagunk felvállalása kéne, hogy legyen. 

Ez a folyamat tulajdonképpen nemcsak a saját identitásunk meghatározásáról és egyben elfogadásáról szól, hanem arról is, hogy a másik fél számára hiteles képet tudjunk nyújtani magunkról ha az adott helyzet meg kívánja.

A kapcsolatok elején, az induló szakaszban gyakran hajlamosak vagyunk túlságosan idealizálni önmagunkat, hogy képesek legyünk megfelelni a másik elvárásainak. Azonban fontos megjegyezni, hogy az ilyen hozzáállás hosszú távon bizony nagyon is sérülékennyé teszi a kapcsolatot, hiszen a valós énünk előbb-utóbb így vagy úgy felszínre kerül, mindez elkerülhetetlen dolog. Ezért elengedhetetlen, hogy a lehető legőszintébbben megmutassuk, hogy kik is  vagyunk, vagyis, hogy milyen erősségekkel és gyengeségekkel rendelkezünk.

Tehát egy igazi és jó kapcsolat legfontosabb ismérve az őszinteség mely később alapul szolgál a bizalom kialakulásához a felek között. Amennyiben részünk van egyre több bizalmon alapuló kommunikációban ez hozzájárul ahhoz, hogy az intimitás is létrejöhessen a kapcsolaton belül. 

Minél közelebb érzem magamat a másikhoz annál könnyebben vagyok hajlandó megosztani vele az életem fontos területeiről a legbelsőbb információkat is.

Viszont az őszinteség nem kell, hogy azt jelentse, hogy feltétlenül minden emléket és legbelsőbb fantáziámat meg kell osztanom a másikkal, hiszen minden embernek szüksége van egyfajta mentális és érzelmi függetlenségre még akkor is hogyha a legbelsőbb szereteten alapuló harmónikus kapcsolatban él a másikkal.

Arra is fontos egyúttal rávilágítanunk, hogy az önismeret és az önfejlesztés kéz a kézben kell hogy járjon.

Az, hogy képesek vagyunk kimondani: " nézd ez vagyok én, ilyen vagyok, de képes vagyok jobbá válni és ezért hajlandó is vagyok mindent megtenni", egyben  mindenképp azt is jelenti, hogy felelősséget tudunk vállalni önmagunkért és a kapcsolatainkért. 

Az őszinteség nemcsak a bizalom alapja kell hogy legyen, de ugyanakkor egyben a fejlődés kulcsa is.

Összességében elmondhatjuk hogy, egy tartós boldog és harmonikus kapcsolat titka és záloga az, hogy képesek legyünk nyitottan és őszintén kommunikálni minden téren önmagunkról, miközben azt is elfogadjuk, hogy a fejlődés és a változás mindannyiunk életének alapvető része. 

Csakis így találhatunk egyszer olyan társra, akivel kölcsönösen támogatni tudjuk egymást az élet változatos útjain.

Szabó Alíz pszichológus 

~CAPSIDIO~ 

~Lélekpirulák~ 

Képek forrása: Pinterest