~Hogy elkerüld a csalódást, ne várj senkitől semmit~

#felismerések #csalódás #csokiraktár #elvárások #pszichológia #túlélésművészete

~Hogy elkerüld a csalódást, ne várj senkitől semmit~

-Ne várj semmit, és minden egy kicsit csokisabb lesz😊👇

Köszönöm, hogy semmit nem tettél, így legalább nem kellett csalódnom benned😉

Egyszer egy barátnőm (aki pszichológusnak tanult, de valójában pizzafutár lett) azt mondta: 

„Ne várj el semmit senkitől, és akkor soha nem fogsz csalódni.” 

Azt hittem, ez valami spirituális mantra, amivel csak a hűtőszekrényhez mantrázza magát, hogy ne egyen meg megint egy egész sajttortát. 

De aztán rájöttem: ez nem egy rezignált életfilozófia, ez a túlélés művészete.

Mert tudod, az élet olyan, mint egy váratlanul felbukkanó ex: ha túl sokat remélsz tőle, garantált a gyomorgörcs. Elvárások? Azok olyanok, mint a szoros farmer vacsora után, eleinte szép, aztán fojtogató.

Nem azt mondom, hogy mostantól mindenkivel úgy bánjunk, mint egy rossz pizzával, „ha megjön, jó, ha nem, úgyis kihűl a lelkesedésem”, de talán ideje lenne úgy tekintenünk másokra, mint egy bónusz csokira a csomagban: ha ott van, örülünk, ha nincs, attól még nem sírjuk tele a párnánkat.

A kulcs? A belső csokoládéraktár feltöltése. (Átvitt értelemben. De ha nem megy máshogy, akkor szó szerint is .😄) Mert ha megtanulsz úgy örülni egy jó szónak, mint amikor megtalálod a másik fülbevalót a mosógép mögött, vagy a zoknid eltűnt párját, akkor minden emberi gesztus ajándék lesz, nem követelmény.

Valahol mélyen, a szívünk mögött és a lélek kamrájában lapul egy bizonyos raktár. Nem liszteszsákokkal van tele, hanem apró, láthatatlan csokikockákkal. Ez a belső csokiraktárunk, a készlet, amiből merítünk, amikor valaki nem úgy viselkedik, mint a romantikus vígjátékok második felében. Amikor nem ír vissza. Amikor nem ért meg. Amikor csak úgy… ember.

Na de lássuk akkor mivel lehet újratölteni ezt a raktárat?

Figyelj, íme néhány kis trükk, amitől nemcsak az élet lesz édesebb, de te is újra olvadósabb leszel:

Reggeli mini-győzelem: Ágyba kávé? Nem. De hogy nem nézed meg a melós e-maileket az ágyból, az már igen!

Kis öröm-napló: Minden este 3 dolog, ami jó volt. Lehet az is, hogy nem ömlött ki a tej. (Csakis az élet apró tejfakasztó csodái.)

Mély levegő = mentális gumicukor: Mielőtt reagálnál, egy extra légzés. Nem passzív-agresszív sóhaj, hanem igazi „oké, most élek” levegővétel.

Random kedvesség: Írj vagy mondj valakinek egy jó szót csak úgy. Ne várj választ. A raktárad egyből kap egy új csokis dobozt.

„Az elég jó” napok ünneplése: Nem kell mindig ragyogni. Ha ma nem törted le senki szarvát( mosolyát), máris csillag vagy, ragyoghatsz.

És a legjobb rész? Ha megtanulsz így élni, hogy az öröm nem függ másoktól, az elvárásaid nem koloncok, hanem lebegő lufik, amiket szabad elengedni, akkor egyszer csak észreveszed: egyre és egyre könnyebb vagy.

Nem görcsölsz rá. Nem vagy állandóan „miért nem?” üzemmódban. Könnyebben váltasz nézőpontot, mint egy ravasz kaméleon, aki nem csak alkalmazkodik, hanem közben még jól is érzi magát ott a levél alján.

És ha te ilyen leszel? Az emberek is máshogy kezdenek el körülötted működni. Mint amikor valaki elkezd nevetni a villamoson, először fura, aztán ragadós, hidd el tapasztalatból beszélek...

Úgyhogy ne várj semmit, és kapsz egy csomó mindent, amit nem is reméltél. Mert néha az élet is csak egy titkos csokigyár: a legjobb falatok ott vannak, ahol nem számítasz rájuk.

Szóval akkor:

Ne várj el semmit, de értékelj mindent. Nem azért, mert nem érdemled meg, hanem mert így nem visz el a csalódás expresszvonat. És ha mégis jön valaki, aki ad, időt, figyelmet, süteményt, egy utolsó falatot a gyrosból, akkor tudd, hogy épp akkor kaptál valamit, amit senki sem ígért: egy kis csodát a hétköznapjaidban.

U.i. Ma sem várok el semmit, kivéve a kávét időben és a pizzát melegen...😊👈

SzabóAlízpszichológusírása 

Lélekpirulák