Gondolatmorzsám ~Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit~

 Gondolatmorzsám 

~Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit~

Két fajta személyiségtípus van az egyik belsőkontrollvezérelte típus, a másik külsőkontrollvezérelte, a belső kontrollvezérelte típus azt gondolja, hogy mindenért ő a felelős ,ő teremti a valóságát, neki köszönhető az ,hogyha valamit sikerül az életben véghezvinni, ha pedig nem azért is saját magát teszi felelőssé, a külső kontroll vezérelte típus pedig mindig mindenkor másokat hibáztat azért ami éppen vele történik és hogyha valami nem sikerül, vagy kudarcot vall, akkor is mindig ujjal mutogat kifelé ,valaki másra és sosem veszi észre a saját részét vagy hibáját az adott dologban, az jut erről eszembe, hogy a minap mikor pályaválasztási órát tartottam a nyolcadikosaimnak nagyon sokuk közülük el volt keseredve abban a tekintetben, hogy még nem tudják eldönteni, hogy hova, merre induljanak tovább és mindig szoktam mondani nekik, hogy nem feltétlenül kell tudni a hegy lábánál, hogy hogyan fogod megmászni azt a  bizonyos hegyet, elég csupán azt tudni, hogy az első szász métert azt hogyan fogod megtenni, tehát pont arról van szó hogyha van egy bizonyos célunk és tudjuk, hogy merre szeretnénk haladni, akkor azt ajánlott kisebb apró lépésekre felbontani és mindig szépen lépcsőfokról lépcsőfokra haladni, ezáltal megélni a kisebb sikerélményeket is , és így  könnyebb a kudarcokat is kezelni ha esetleg utunkba akad ilyen is, mert elkerülhetetlen, de nem kell előre látni mindig az egész utat és a végét is, na most egy belső kontroll vezérelte típusnak ezt nagyon-nagyon nehéz megszokni, hogy nem tud mindent előre vetíteni, minden esetleges dologra felkészülni, ezáltal  mindez kiválthat belőle egy belső feszültséget és egy szorongást a jövővel kapcsolatban, mert úgy gondolja, hogy nem tud felkészülni a váratlan és ismeretlen újszerű helyzetekre, itt lép életbe annak a fontossága, hogy reziliencia, vagyis lelkiállóképesség, sokkszerű külső hatásokhoz  sikeresen alkalmazkodnitudás képessége és itt minél intelligensebb valaki annál könnyebben tud alkalmazkodni az újszerű válatlan helyzetekhez, ezáltal könnyebben veszi az akadályokat és tud előre haladni az útján, a másik pedig a flexibilitás vagy rugalmasság, az, hogy nyitottak legyenek a váratlan eseményekre és meghagyják az esélyét annak, hogy nem kell mindig mindent kontrollálni és így is történhet velünk egy csomó klassz pozitív élmény, sőt!!!

-  szóval végül is  többek között két út van a siker felé, az egyikre térképpel, pontos tervel a kezében indul neki a hegymászásnak  az illető és csak így érzi magát biztonságban, a másikra pedig, rugalmas flexibilis, reziliens, merőben intelligensebb ember indul aki pedig képes arra, hogy nyitottsággal kezelje a váratlan eseményeket és  ha szükséges hagyja, hogy az élet csak úgy történjen és megengedi magának, hogy meglepődjék...

A kérdés csupán annyi, hogy a kettő közül vajon melyikük boldogabb???

Nem beszélve egy harmadik emberről aki azt mondja, hogy nem is érdemes megmászni ezt a hegyet, mert úgysem fog sikerülni és el sem indul inkább egész életében csak könyveket lapozgat, melyekben a hegyekről nézeget képeket...

A szerepet mi magunk választjuk...

#SzabóAlizPszichológusírása 

Képek forrása: Pinterest 

Gondolatmorzsám ~Miért bajlódsz egy ajtóval,amikor az egész fal egy illúzió?

 

Gondolatmorzsám 

~Miért bajlódsz egy ajtóval,amikor az egész fal egy illúzió?

 A következők jutottak eszembe:  

1. Az első az, hogy valójaképpen több dimenzió létezik egyszerre, párhuzamos valóság, mindannyiunknak megvan a saját valóságunk és attól függ, hogy milyen nézőpontból nézzük a dolgokat, pont mint azon a képen ahol le van rajzolva egy hatos és két ember áll szemben egymással ,aki az egyik oldalt áll az hatosnak látja, aki a másik oldaltáll az kilencesnek látja, teljesen befolyásolja a valóságunkat az, hogy ki milyen tapasztalattal rendelkezik, kinek milyen a tudatossági szintje és pont úgy mint a pszichológiai kísérletek során a megfigyelő befolyással van a megfigyeltre, vagyis tudattalanul befolyással vannak a gondolataim arra amit észre szeretnék venni a világból és attól függően, hogy milyen beállítottságú vagyok mondjuk optimista vagy pesszimista, ennek megfelelően az a pohár félig tele van vagy félig üres, vagy mindenhol problémát látok vagy mindenben észreveszem a megoldási lehetőséget, vagyis tulajdonképpen az a fal vagy az az ajtó nem is létezik csak annak aki azt akarja látni...

2. A másik dolog ami ezzel kapcsolatban eszembe jut, hogy tulajdonképpen túl nagy hangsúlyt fektetünk sokszor a jelenben lévő dolgainkra, vagyis falat és ajtót látunk oda ahol nincs, ahol pedig van ott pedig nem vesszük észre, mert megzavarnak a gondolataink az elvárásaink, az ítélkezéseink és ilyenkor szokták azt a technikát ajánlani, hogy állj le gondold végig, hogy az amiben most jelenleg vagy az a probléma egy hónap múlva, egy év múlva, vagy öt év múlva mennyire fog számítani? - vagy mennyire lesz fontos az életedben? - vagyis tulajdonképpen az egész nem szól másról, csak egy perspektíva váltásról, vagyis a fókuszunkat áthelyezzük és akkor már rögtön nem látjuk a falat...( ajtót).

3. Egy másik dolog ami ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy miért bajlódunk néha olyan dolgokkal mint ugye ajtó vagy fal ezek szimbólumok, amik szimbolizálhatják a gondolatainkat, problémáinkat is, hogy miért szoktunk annyit aggodalmaskodni, minden ember szorong és aggodalmaskodik, vagy túl gondol bizonyos dolgokat, holott tudjuk, legalábbis szakmán belül,hogy az aggodalmainknak 92% százaléka soha nem valósul meg, vagyis az azoktól a dolgoktól amíktől félünk vagy amin aggódunk annak 92% százaléka soha nem jön létre, a maradék 8% százalék úgy oszlik meg hogy 4% egyébként is olyan dolgok amikre nincsen ráhatásunk, tehát nem a mi kontrollunk alatt áll, tehát ha nem tudom befolyásolni akkor nincs miért aggódnom érte, mert nincs ráhatásom ,a másik 4% százalék azok pedig rajtunk kívülálló dolgok, mint például a természeti jelenségek, hogy esik-e az eső vagy mikor süt a nap, vagy mikor van földrengés, ezekre pedig megint nincsen befolyásunk, a többi az amin szoktunk rágódni és aggódni pedig sosem történik meg legalábbis 100% biztos, hogy nem úgy mint ahogy ami fejünkben van...

4. És a sok gondolat közül még egyet kiemelnék, hogy tulajdonképpen az egész arról beszél, hogy minden, minden dolog a fejünkben dől el, például ha én azt gondolom, hogy meg tudom csinálni és képes vagyok rá akkor azt létre fogom hozni pont azt amit szeretnék, de ha azt gondolom, hogy nem vagyok rá képes és úgysem fog összejönni, akkor valószínűleg nem leszek rá képes megcsinálni, ez tűnhet egy ilyen nagy amerikából jövő pozitív hurrá optimizmusnak, de pszichológiai kísérletekkel bizonyították be, hogy mennyit számít, hogy az ember mit gondol magáról.

#SzabóAlizPszichológusírása 

Képek forrása: Pinterest 

Mai gondolatmorzsám: ~Ritka,hogy a boldogság pont arra a vágyra szálljék,amelyik hívta~

 

Mai gondolatmorzsám:

~Ritka,hogy a boldogság pont arra a vágyra szálljék,amelyik hívta~

A magyarázatom: 

Hm...Hát igen ,mert sokszor a boldogság a legváratlanabb helyzetekben és emberektől jön felénk ,amikor nem is számítunk rá és nem feltétlenül vágy vezérelte dolgok ezek, mert a vágyak sokszor csak rossz irányba visznek ,és elterelnek a helyes útról ,éppen ezért nyitva, nyitottnak kell lenni minden lehetőségre, és észrevenni az előttünk lévő dolgokat!!!

Gyakran előfordul az, hogy a fejünkben él egy elképzelés arról ,hogy a dolgoknak miként és hogyan kéne történnie, és aztán jön az élet és jól pofán b***z és megmutatja ,hogy ez lehet még százszorta is jobban ,és szebben mint ahogy a mi fejünkben élt, csak egész odáig türelmesnek kell lenni, ez a lehető legnehezebb dolog a világon! 

És a lehető legnehezebb ebben a türelmes várakozó időszakban ,hogy már most kéne, jó volna inkább ,sőt természetesnek kéne lennie ,annak, hogy érezzük azt a boldogságot amire vágyunk,  mintha már jelen lenne a pillanatban, úgy ,hogy még meg se kaptuk annak a tárgyát és ezzel az elégedettséggel hátradőlve a létezésben csak hagyni, hogy az élet megtörténjen velünk! 

Szerintem erről szól ez a gondolat...😊

#SzabóAlizPszichológusírása 

Képek forrása:Pinterest 

Akadály vagy lehetőség?

 #Lélekpirulák 

Akadály vagy lehetőség?

Biztos vagyok benne ,hogy veled is előfordult olykor ,hogy úgy érezted az élet ,vagy az univerzum épp kitolni próbál veled, hiszen állandóan ismétlik önmagukat bizonyos helyzetek és szituációk. 

A napok, órák és percek végtelenitve újra és újra játszák önmagukat, hidd el nekem ez valójában nem porszem a gépezetben és egy előtted álló akadály, hanem valójaképpen egy lehetőség a változtatásra ,fejlődésre és önmeghaladásra. 

Az élet olykor göröngyös úton vezet el a célunkig ,de mindig eljutunk a végállomásig és mindeközben az utunkon mindig ott vagyunk ahol éppen lennünk kell.

Biztosan neked is megvan az a pillanat amikor végre egy szabad hétvégén, vagy egy ünnepnapon ,csak önmagaddal tudsz szembenézni és a magány a társaságod és elhangzik hangosan a tükörbe nézve, az a kérdés :

- Vajon mit csinálok rosszul?

Ha ismerős ez a helyzet akkor kérlek szépen állj meg velem egy pillanatra és próbáljunk nézőpontot változtatni ,gondolkodjunk el azon ,hogy mi van ha a munkahelyi mérgező környezeted valójában tökéletes tükröt mutat arra, hogy még hol és min kell magadon  dolgoznod?🤔 

Az ismétlődő párkapcsolati kudarcaid valójában az angyalok ölelése és egyben egy isteni védelem is lehet számodra... 

A szorongásod mellyel minden egyes reggel munkába indulsz ,valójában nem egy teher a válladon hanem inkább egy lelki iránytű is lehet... 

A rajtad üllő kimerültség és fáradtság valójában utat próbál mutatni neked, hogy minél könnyebben eljuthass oda ahol lenned kell... 

Hidd el nekem ha sikerül nézőpontot váltanod és többé a problémákra nem nehézségként tekintenél ,hanem lehetőségként a változtatásra és ha többé nem azt kérdeznéd magadtól, hogy miért pont velem történik ez? - hanem azt kérdeznéd magadtól vajon mit tanulhatok a jelenlegi  történésekből? 

-Vajon mire próbál rámutatni az adott helyzet? 

- Vajon milyen életterületen vannak még hiányosságaim ahol esetleg még fejlődnöm kellene? - akkor egyik pillanatról a másikra megváltozna az energiaháztartásod is, más szinten kezdenél el rezegni a mindennapi létezésben és elkezdenéd látni a színeket ott ahol eddig csak feketélő akadályok álltak az utadban... 

Talán ez a mostani alkalom az egyik  legtökéletesebb, legjobb alkalom arra, hogy önmagaddal találkozz és végre kezetfogjatok és nézőpontot váltva holnap reggel felébredve új szemmel nézzetek a világra... 

Szabó Aliz pszichológus 

2024.10.25.