Ma eltemettem a boldogsag kepletem
Sajat kep |
……..mint amikor kihuzzak a talajt a labad
alol,amikor az utolso oxigen,a szello is
elfogyott, fulladozol, felhok gyulnek, s a vilag is megall egy pillanatra,a
szived hevesebben ver , vergodsz, a fajdalom es a ketsegbeeses eluralkodik a
testeden es a lelkeden, meghalni kene most vagy ez a felbredes
pillanata?-illuzio buborekok pukkadnak ki sorban es csak zuhanok, zuhanok a
melybe,mar orditani sincs erom,annyira megszoktam a fajdalmat a keseruseget az
onaltatast, hogy mar letformava valt, egyutt eltem s lelegeztem színes kurta
hazugsagokkal, melyek szepen sorbarendezve
rendszert epitettek korem, nagy eros falakat melyek vedtek a vilagtol
…………………………..de most lattom csak nem is a vilagtol hanem onmagamtol vedtek
meg,fajdalmas felismers ez, mintha ujra szuletnek s elarvult csecsemoket
felsirnek s kiabalnam a vilagba hogy itt vagyok s ugyanugy mint mas csak
szeretve lenni vagyok.
Egyik percrol a masikra elveszttek a szineim, a
torteneteim ,a multam ,a jelenem a jovom,mind kodde valt , talan csak a vak
remenyseg tartotta eletben oket.
Annyira vagytam, annyira akartam es annyira
hittem egy kepben, hogy mi tenne boldogga,pontos keplet elt fejemben evek ota,s
mindent e keplet szerint cselekedtem, minden jelenbeli eszmelesem a kepletnek
megfelelon tortent elfeledtem a ma rezduleseit erzekelni, magamra eroltettet
alarcokat hordtam melyek az eleven husig koptattak arcom ,minnel tovabb volt
nalam egy alarc annal valosagosabbnak tunt s mar en is elhittem hogy igaz s
valodi.
Kompromiszumokat kotottem az elettel s legfokeppen magammal csak hogy ,
minden aldott nap ujra es ujra bebizonyithassam a keplet amit felrajzoltam
eletem lapjara a boldogsag cimszo ala, igaz, s annyira igaz hogy minden szenvedest es aldozatott
meger.
Mostmar lattom, hogy minnel jobban kapaszkodtam ebbe a kepbe , minnel
gorcsosebben akartam elerni ezt az altalam teremtet boldogsag illuziot annal
messzebb kerultem tole, en azt hittem egyre jobban kozeledem pedig csak a tavolsag not, de annyira
elvakitott a remeny,hogy a nyilvanvalot sem erzekeltem, rablancba kotott a sok
hazugsag,s okosan mindennek meg tudtam magyarazni az okat , csak hogy az Egom
diadalittasan bizonyithassa e harcban az igazat.
Ejszakankent olykor a
lelkiismeretem orzo manoi kegyelem nelkul riasztgattak fol mely edes almombol,
szolni probaltak , hogy az út melyen haladok hibas, teves programozas,de en
tartalek eroimet osszeszedve konyeimmel kuszkodve, okolbeszoritott kezzel
harcoltam veluk s hesegettem el oket ,s hajnalban meggyotorve ebredtem,
levettem az ujabb maszkot a polcrol s folytattam bolyongasomat az uton.
Mostmar
tudom , hagynom kellett volna a lelkiismeret manoit , hogy vegezzek
dolgukat,megadva magam nekik iranyithassak sorsomat, ujrairjak az eletem
lapjain a sorokat.
A jelen fajdalmas aradataban csak remelni tudom,hogy hibaim
epulesemre szolgalnak majd, most hogy felismertem hogy legnagyobb ellensegem en
magam vagyok az en eletemben,s a gondolataim magamrol s a vilagrol.
Ma
eltemettem a boldogsagkepletem,szivbemarkolo lelketmeggyotro,elmetfelkavaro
elmeny ez, de mar reg meg kellett volna tennem,
hiszen evek ota halott volt mar,csak a vak remeny szemuvegen keresztul
nem lattam, nem akartam eszrevenni, tulajdonkeppen most mar tudom , nem voltam
meg keszen ra,ez a hosszu bolyongas az uton arra kellett , hogy meg erot
gyujtsek, erot az elengedeshez,ugy , hogy nincs helyette semmi, elengedem az
eletem forgatorugojat, azt ami az egesz rendszert osszetartotta elengedem ugy,
hogy nincs helyette mas illuzio buborek nincs egy ujabb keplet.
Csak en maradtam
itt, egyedul vagyok, a falak amik evek alatt korem tornyosultak most
osszenyomnak,csontjam osszeroppannak a sulyuk alatt,míg a hitem tartotta oket
evek alatt mint a vedovaramat,nem is mertem remelni(elhinni) hogy ilyen
sulyosak.
Gyaszruhat oltok s feketere szinezem a jelenem, nagyon nehez
elengednem azt amiben eddig hittem,egyedul vagyok, maganyos s nagyon felek,
legfokeppen attol hogy milyen lesz onmaggammal szembeneznem?
Egyetlen cel
vezerel most a holnap fele engem, s ad erot hogy reggel ujra felebredjek,hogy
onmagam legjobb baratja legyek.
El kell tudnom engedni a haragot mely most korbe
rohog s a nyakamat folytogatja , hogy levegot is alig kapok, mert igen az elso
lepest megtettem kimondom: haragszom magamra , hogy hagytam almokat kergetni es
gorcsosen akarni valamit ami mar reg halott,hogy gyenge voltam szembenezni a
valossaggal es nem hittem magamaba, hogy van eleg erom elviselni a valosagot es
van eleg elniakaras bennem , hogy lekuzdjek barmilyen csalodast.
Orditani tudnek
, hiszen a gyaszmunka nehez, legszibesebben felirnam a homlokomra , hogy
segitseg! de csak kepzeletbeli oleles pirulakat szedek es instant szeretetet iszok,hiszen
ez a film csak az en fejemben forog, a vilag nem tudhatja , hogy gyaszolok.
Tudom erzem , hogy joban leszunk mi ketten , En es
en tarsak leszunk, egymas segitsegei a bajban, csak ido kell meg , hogy
megismerjelek , hisz oly sokaig tavol voltal.
Addig is egy nagy tukorben minden
reggel egy mosollyal ebresztelek fel,s folfedek egy ujabb csodalatos titkot
neked a kincsesladabol ami a te En –ed,s szepen lassan a gyaszruhat ledobbva az
eletunkbe ujbol visszaternek a
szinek
Most mar tudom , nem kell ide keplet, mert a titkot valojaban onmagadban
leled!
Irta - Szabo Aliz 2015.Aprilis.14.Nagyvarad