Ma eltemettem a boldogsag kepletem

Ma eltemettem a boldogsag kepletem

Sajat kep

……..mint amikor kihuzzak a talajt a labad alol,amikor az utolso oxigen,a  szello is elfogyott, fulladozol, felhok gyulnek, s a vilag is megall egy pillanatra,a szived hevesebben ver , vergodsz, a fajdalom es a ketsegbeeses eluralkodik a testeden es a lelkeden, meghalni kene most vagy ez a felbredes pillanata?-illuzio buborekok pukkadnak ki sorban es csak zuhanok, zuhanok a melybe,mar orditani sincs erom,annyira megszoktam a fajdalmat a keseruseget az onaltatast, hogy mar letformava valt, egyutt eltem s lelegeztem színes kurta hazugsagokkal, melyek szepen sorbarendezve  rendszert epitettek korem, nagy eros falakat melyek vedtek a vilagtol …………………………..de most lattom csak nem is a vilagtol hanem onmagamtol vedtek meg,fajdalmas felismers ez, mintha ujra szuletnek s elarvult csecsemoket felsirnek s kiabalnam a vilagba hogy itt vagyok s ugyanugy mint mas csak szeretve lenni vagyok.

Egyik percrol a masikra elveszttek a szineim, a torteneteim ,a multam ,a jelenem a jovom,mind kodde valt , talan csak a vak remenyseg tartotta eletben oket.

Annyira vagytam, annyira akartam es annyira hittem egy kepben, hogy mi tenne boldogga,pontos keplet elt fejemben evek ota,s mindent e keplet szerint cselekedtem, minden jelenbeli eszmelesem a kepletnek megfelelon tortent elfeledtem a ma rezduleseit erzekelni, magamra eroltettet alarcokat hordtam melyek az eleven husig koptattak arcom ,minnel tovabb volt nalam egy alarc annal valosagosabbnak tunt s mar en is elhittem hogy igaz s valodi.

Kompromiszumokat kotottem az elettel s legfokeppen magammal csak hogy , minden aldott nap ujra es ujra bebizonyithassam a keplet amit felrajzoltam eletem lapjara a boldogsag cimszo ala, igaz, s annyira igaz  hogy minden szenvedest es aldozatott meger.

Mostmar lattom, hogy minnel jobban kapaszkodtam ebbe a kepbe , minnel gorcsosebben akartam elerni ezt az altalam teremtet boldogsag illuziot annal messzebb kerultem tole, en azt hittem egyre jobban kozeledem  pedig csak a tavolsag not, de annyira elvakitott a remeny,hogy a nyilvanvalot sem erzekeltem, rablancba kotott a sok hazugsag,s okosan mindennek meg tudtam magyarazni az okat , csak hogy az Egom diadalittasan bizonyithassa e harcban az igazat.

Ejszakankent olykor a lelkiismeretem orzo manoi kegyelem nelkul riasztgattak fol mely edes almombol, szolni probaltak , hogy az út melyen haladok hibas, teves programozas,de en tartalek eroimet osszeszedve konyeimmel kuszkodve, okolbeszoritott kezzel harcoltam veluk s hesegettem el oket ,s hajnalban meggyotorve ebredtem, levettem az ujabb maszkot a polcrol s folytattam bolyongasomat az uton.

Mostmar tudom , hagynom kellett volna a lelkiismeret manoit , hogy vegezzek dolgukat,megadva magam nekik iranyithassak sorsomat, ujrairjak az eletem lapjain a sorokat.

A jelen fajdalmas aradataban csak remelni tudom,hogy hibaim epulesemre szolgalnak majd, most hogy felismertem hogy legnagyobb ellensegem en magam vagyok az en eletemben,s a gondolataim magamrol s a vilagrol.

Ma eltemettem a boldogsagkepletem,szivbemarkolo lelketmeggyotro,elmetfelkavaro elmeny ez, de mar reg meg kellett volna tennem,  hiszen evek ota halott volt mar,csak a vak remeny szemuvegen keresztul nem lattam, nem akartam eszrevenni, tulajdonkeppen most mar tudom , nem voltam meg keszen ra,ez a hosszu bolyongas az uton arra kellett , hogy meg erot gyujtsek, erot az elengedeshez,ugy , hogy nincs helyette semmi, elengedem az eletem forgatorugojat, azt ami az egesz rendszert osszetartotta elengedem ugy, hogy nincs helyette mas illuzio buborek nincs egy ujabb keplet.

Csak en maradtam itt, egyedul vagyok, a falak amik evek alatt korem tornyosultak most osszenyomnak,csontjam osszeroppannak a sulyuk alatt,míg a hitem tartotta oket evek alatt mint a vedovaramat,nem is mertem remelni(elhinni) hogy ilyen sulyosak.

Gyaszruhat oltok s feketere szinezem a jelenem, nagyon nehez elengednem azt amiben eddig hittem,egyedul vagyok, maganyos s nagyon felek, legfokeppen attol hogy milyen lesz onmaggammal szembeneznem?

Egyetlen cel vezerel most a holnap fele engem, s ad erot hogy reggel ujra felebredjek,hogy onmagam legjobb baratja legyek.

El kell tudnom engedni a haragot mely most korbe rohog s a nyakamat folytogatja , hogy levegot is alig kapok, mert igen az elso lepest megtettem kimondom: haragszom magamra , hogy hagytam almokat kergetni es gorcsosen akarni valamit ami mar reg halott,hogy gyenge voltam szembenezni a valossaggal es nem hittem magamaba, hogy van eleg erom elviselni a valosagot es van eleg elniakaras bennem , hogy lekuzdjek barmilyen csalodast.

Orditani tudnek , hiszen a gyaszmunka nehez, legszibesebben felirnam a homlokomra , hogy segitseg! de csak kepzeletbeli oleles pirulakat szedek es instant szeretetet iszok,hiszen ez a film csak az en fejemben forog, a vilag nem tudhatja , hogy gyaszolok.

Tudom erzem , hogy joban leszunk mi ketten , En es en tarsak leszunk, egymas segitsegei a bajban, csak ido kell meg , hogy megismerjelek , hisz oly sokaig tavol voltal.

Addig is egy nagy tukorben minden reggel egy mosollyal ebresztelek fel,s folfedek egy ujabb csodalatos titkot neked a kincsesladabol ami a te En –ed,s szepen lassan a gyaszruhat ledobbva az eletunkbe  ujbol visszaternek a szinek

Most mar tudom , nem kell ide keplet, mert a titkot valojaban onmagadban leled!

Irta - Szabo Aliz  2015.Aprilis.14.Nagyvarad