#önreflexió #belsőpárbeszéd #düh #fejlődés #lélekpirulák #egymástükrei #felismerések #lelkiállapot #gyógyulás
~Bárki aki képes téged feldühíteni az lesz a te mestered~ avagy hogyan válik valaki a „mesterünkké”, a tükröződés mélyebb dinamikája
Valójában nem az a mester, aki okosabb nálunk, hanem az, aki, akarva-akaratlanul, előhozza belőlünk azt, amit már rég eltemettünk. A mester az, aki megmutatja, hol vagyunk még sebezhetők, el nem varrtak, bizonytalanok. Nem a saját bölcsességével tanít, hanem azzal, amit belőlünk előhív.
Sokszor nem azért fáj valami, mert a másik szándékosan bánt. Azért fáj, mert az adott pont valaha már fájt. És most újra megérintették.
Életszagú pillanatok, amikor az a bizonyos „mester” megjelenik előttünk:
A barátod, aki cinikusan odaszúr.
Nem a mondat bánt igazán, hanem az, hogy valaha kinevettek, megkérdőjeleztek, és te azóta is rettegsz attól, hogy „elég vagy-e”.
Ő csak megnyom egy régi, poros gombot, amit te hordozol magadban.
A főnököd, aki sürget.
Nem a sürgetés dühít, hanem a benned élő félelem: „ha nem teljesítek hibátlanul, akkor baj lesz”. A másik csak felhangosítja benned azt a belső hangot, amit te sem szívesen hallgatsz.
A partnered, aki megkérdezi: „Biztosan jól döntesz?”
Nem a kérdés ingerel, hanem az a belső kis remegés, amit valójában te is érzel a döntésedben. Ő csak megmutatja a bizonytalanságot, amit te nem akarsz látni.
Egy kolléga folyton okoskodik.
Te ettől ingerült leszel, akkor lehet, hogy még nem rendezted magadban azt, hogy mennyire fogadod el a saját kompetenciádat. Ilyenkor tehetsz egy gyors lépést. Megnevezheted magadnak a belső okot. Megkérdezheted magadtól, hogy mitől félsz, vagy mitől tartasz. Ha ezt felismered, akkor csökken a másik fölött érzett indulatod.
A másik ilyenkor segít neked, mert rávilágít egy pontodra, ahol még fejlődnöd kell. Ha így nézel rá, akkor könnyebben érzel nyugalmat. Te irányítod a figyelmedet, ezért tehetsz a saját egyensúlyodért.
A gyereked, aki makacsul ellenáll.
Nem a „rosszalkodás” bosszant, hanem az, hogy visszatükrözi: te mennyire nem engeded meg magadnak az érzéseid szabad áramlását. Ő csak él, de te magadra ismertél őbenne.
Egy kollégád aki rendszeresen késik.
Ha te ettől feldühödsz, akkor vizsgálhatod, hogy te mennyire tartod magadhoz közel a pontosságot és mennyire érzed azt, hogy mások nem tisztelik a határaidat.
A partnered megjegyzése arról szól, hogy túl sok feladatot vállalsz mostanában.
Ez feszültséget kelt benned, akkor megláthatod, hogy te hol és mikor érzed magad túlterheltnek.
Egy barátod kritizálja a döntéseidet.
Te ingerült leszel, akkor felismerheted, hogy te sem bízol azokban teljes mértékben.
A helyzetek arra adnak lehetőséget, hogy te vizsgáld az érzelmi reakcióidat és ne másokra irányítsd a felelősséget. Ha te ebben a szemléletben figyeled a kapcsolataidat, akkor nem haraggal nézel a másikra, hanem felismered, hogy éppen segít neked tisztábban látni a saját működésedet. Ez a figyelem csökkenti a feszültséget és növeli a belső egyensúlyodat, mert te visszaveszed az irányítást az érzéseid felett.
A felismerés pillanata az, amikor már nem a másikat nézed, hanem magadat
Az igazi fordulat akkor jön, amikor észreveszed: minden düh mögött ott lakik egy el nem ismert szükséglet.
A tisztelet iránti vágy.
A meghallgatás iránti vágy.
A biztonság iránti vágy.
A szerethetőség bizonyossága.
A megbecsülés utáni sóvárgás.
Ha a dühöd mögé nézel, mindig találsz egy meg nem ölelt gyermeki részt, aki csak figyelmet kér. És amikor ezt felismered, a másik fölött érzett indulat szépen lassan elolvad.
A felismerés: az emberek nem ellened vannak. Csak eléd hozzák azt, amit te már régóta cipelsz, néha túl hangosan, néha túl ügyetlenül, néha túl közel jönnek.
Nem azért, hogy romboljanak, hanem hogy emlékeztessenek: „Itt még gyógyulnod kell.”
És ez nem szégyen. Ez lehetőség!
Végül fogadj egy gondolatot, amit továbbvihetsz magaddal: az igazi szabadság ott kezdődik, amikor többé nem a másik viselkedése diktálja a lelkiállapotodat, hanem a saját tudatosságod. Amikor már nem egy külső ember a mestered, hanem te magad válsz a saját mestereddé.
Szabó Alíz pszichológus
~Lélekpirulák~
Képek forrása: Pinterestről
