A másik ember mint érzelmi támaszpont - avagy a felelősségvállalás hiánya

 

#SzabóAlizPszichológusírása

A másik ember mint érzelmi támaszpont - avagy a felelősségvállalás hiánya

Érezted már úgy, hogy egyedül nem megy? - hogy egyedül képtelen vagy megfelelni a mindennapi élet által állított elvárásoknak? - hogy mindig szükséges, hogy valaki érzelmi támaszt nyújtson számodra? - ha a válaszod igen, akkor kérlek olvasd tovább...

Egyszer azt hallottam egy Csernus Imre (pszichiáter) által tartott előadáson, hogy egy ember akkor válik igazán felnőtté amikor mer végre felelősséget vállalni a saját életéért, a mai napig teljesen egyetértek ezzel, hogy miért is?
- a következő gondolatok támasztják alá :
- ahoz, hogy az ember merjen felelős lenni a saját életéért elsősorban az szükséges, hogy jelen kell lennie benne, vagyis nem maradhat robotpilóta üzemmódban amikor a külvilág körülményei befolyásolják sikerességgét avagy bukását anélkül, hogy ő át láthatná az ok okozati viszonyokat a rendszer egészében, melynek tulajdonképpen tudattalanul ő maga áll a középpontjában anélkül, hogy saját tettei következményeivel el tudna számolni.
Persze egyszerűbbnek tűnhet úgy lépkedni előre az életben, hogy fel vesszük az áldozat szerepet, és hagyjuk, hogy a dolgok csak úgy egyszerűen meg történjenek velünk és minden esetleges kudarcért és buktatóért másokat hibáztatni, de valójában ez a hosszabb és nehezebb út,mert a közben kialakult belső feszültséget és szorongást ezzel nem tudjuk ki oltani.

Fel tetted már magadnak azt a kérdést, hogy honnan hozod magaddal ezt a hiedelmet, hitrendszert vagy, hogy mikor alakulhatott ki benned az a gondolat, hogy egyedül nem vagy képes boldogulni ? - ha még nem, most el érkezett az ideje.
Kezdj el kutatni gyermekkori élményeid között olyan szituációk után ahol a vágyaid csak mások  függvényében tudtak kielégülni, és csak úgy tudtad a saját biztonságérzetedet kialakítani, hogy alkalmazkodnod kellett a külvilág követelményeihez és ezáltal elfogadtatnod magad. Ez az ismétlődő alkalmazkodási folyamat fejleszti ki végül a függőséget a másik embertől és szépen lassan létrejön egyfajta (kötődési módozat) azonosulás azzal az emberrel akivel szemben kialakult a függés annak érdekében, hogy a biztonságérzetedet újra és újra meg kapd.

Ameddig a másik ember ( akivel szemben már ki alakult a függés) felől érkező üzenetek pozitívak, bátorítóak, együttérzőek, támogatóak addig nincs is semmi baj, de ha a feléd érkező üzenetek negatívak, bántóak, elutasítóak, esetleg agresszívak és te ezeket belsővé teszed, el hiszed és azonosulsz velük ez már problémát okozhat, idővel saját hangodként, gondolatodként fogod kezelni azt amit már sokszor hallottál,valóságnak hiszed, és sajnos eszedbe sem jut megkérdőjelezi azt.

Szóval, biztos vagyok benne, hogy az önmegfigyelés során találtál egy két gyermekkori emléket ami most segíthet tisztában látni.
Vizsgáld meg őket és próbáld fel fedezni milyen mértékű és egészség volt e  a függőséged a szüleidtől? a környezetedtől? - hogyan alakult ki az alkalmazkodási képességed és miként/mikor? (túlságosan hamar, idejekorán vagy még a mai napig sem alakult ki) , milyen buktatókon keresztül vagy éppen segítséggel ( támogatással) jött létre és fejlődött ki az önállóságod?- kialakult e egy fajta biztonságos kötődés mintád a környezeted felé a szükségleteid kielégítése érdekében vagy éppen ellenkezőleg csak megerősítette a függőséged az adott szituációban  szerzett tapasztalat?

Az egyetlen kiút (megoldás) a tudatosság, vagyis válj tudatossá azzal kapcsolatban, hogy mi történik a saját életedben, ehez pedig az egyetlen kulcs az önismeret, amit már azzal el kezdtél, hogy ezeket a sorokat olvasod és meg próbálod meg válaszolni magadnak a fenti kérdéseket és ezzel feltárod az ok okozati összefüggéseket melyek oda vezettek, hogy szükséged legyen másokra mint érzelmi támaszpontokra.

Itt az ideje a változásnak , abba kell hagynod az ellenállást és a tagadást azon belső részeid felé akikkel eddig nem sikerült szembe nézned vagy éppen szégyellni tanultad meg őket a társadalmi szocializációs folyamatok során, meg kell tanulnod el fogadni és elsősorban el hinni, hogy erre képesnek lásd magad!
A  korlátozó gondolataid meg lehet változtatni felül lehet írni, ez lehetséges, ha  esetleg egyedül nem boldogulnál nem szégyen szakmai segítséget, támogatást kérni hozzá.

Te döntesz maradsz a jól meg szokott áldozat szerepben, melyet igaz, hogy jól ismersz már de valódi boldogulást sosem hoz vagy kis erőfeszítéssel és munkával ki lépsz a konfort zónádbol és az önismeret segítségével meg tanulsz felelősséget vállalni az életedért ezzel olyan hatalmat nyerve az erőforrásaid felett(énhatékonyság, önbizalom, felelős attitűd és egy kialakult értékrend ) mely a boldogság és lelki béke egyetlen kulcsa.

Az önismeret útján segítségül szolgálhatnak a következő gondolatébresztő kérdések is, lásd az alábbi linkre kattintva  

https://lelekpirulak.blogspot.com/p/blog-page_72.html?m=0

Képek forrása :Pinterest 

Szabó Aliz pszichológus
2023.01.04

#SzabóAlizPszichológusírása

Hogyan gyakoroljuk az önszeretetet?

#SzabóAlizPszichológusírása

Hogyan gyakoroljuk az önszeretetet?

Meg kérdezted már magadtól, hogy ez mit is jelent tulajdonképpen?
Ha eddig nem tetted meg, próbáld most megfogalmazni.Ugye nem is olyan könnyű?
Meghatározás helyett érkezzen egy pár gondolatébresztő lépés :

Azzal kezd, hogy fedezd fel a belső énrészeidet és  hozz létre békességet és egymás javát szolgáló kommunikációs kapcsolatot köztük.
Ez lehet az önszeretet megélésének első lépcsőfoka. Ehez tárd fel azokat a megnyilvánulási formáidat melyekről kisgyerek korod óta azt gondolod, hogy nem helyén valóak hiszen ezt tanultad a közvetlen környezeted vissza jelzéseiből és próbálj harmóniát teremteni az éned azon részeivel melyek eddig ezeket szégyelték vagy a létezésüket is tagadták  mindezt annak reményében, hogy így elfogadást nyerjenek a társadalom részéről.
Így tehát az önszeretet valójában azt jelenti, hogy magadba engeded feltételek nélküli elfogadással az éned mindazon érzéseit, gondolatait legyenek akár negatívak is melyeket eddig szégyellni kényszerültél és mélyen elnyomtál magadban.
Mindez  nagy erőfeszítést, munkát és hosszú időt igényel, de egész addig míg nem helyezzük nagyító alá ezen részeinket és tartunk alapos átvizsgálást addig nem válhatunk hiteles személyiséggé és nem alakíthatunk ki egészséges kapcsolatot más emberekkel sem ,vagyis önismeret nélkül nem létezik önszeretet.
Ezen lépcsőfokon fel tehetjük azt a kérdést, hogy a mindennapi életben hogyan tudnánk helyesen cselekedni ha nem ismerjük kellőképpen önmagunkat? - sehogy, hiszen az érzéseinknek és gondolatainknak csupán egyetlen célja lesz be bizonyítani igazukat és létezésük jogosságát de ha te ezen közben nem látsz mögé egész a gyökerekig akkor automata üzemmódban létezel és csak a környezet elfogadását éhezed át adva életed irányítását a külső körülményeknek, ettől állandó megmagyarázhatatlan belső feszültséget és szorongást érezve egész a fizikai fájdalomig vagy  akar betegségekig.
Ismerős szituáció, érezted már így magad?
- mindez azért lehetséges mert még hiányos az önismereted, még vannak olyan részeid melyeket tagadsz vagy még fel sem ismertél.
Hogy mi a megoldás kérded?
- Te magad vagy!
Azzal, hogy el fogadod az árnyék részeidet is feltétel nélkül mint az Egész része és elutasítás helyet le ülsz vele szemben és meg próbálod meg ismerni, mit akar, mi az amit szeretne, megvalósíthato - e , ha nem miért nem, és így tovább. Mint egy békítő bíró meg próbálod kommunikációra késztettni a két felet azt amelyikkel eddig tudattalanul azonosultál és azt amelyiket eddig el utasítottál.
Ez munka! 

Hogy mit lehet ezzel a munkával nyerni?
Válasz helyett egy mondás jut eszembe :
Amint bent úgy kint, amint fent úgy lent.
Vagyis ha az őszinte önismeret révén el jutsz az önszeretet szintjére akkor ezzel együtt jár egy fajta belső béke és nyugalom amit tükörként idővel a külvilágtól is vissza kapsz így létrejöve
az adok kapok összhangja úgy befelé mint kifelé...Megfigyelővé, Megismerővé és Megértővé válsz.
Hajrá munkára fel!

Szabó Aliz pszichológus
2023.01.03.

#SzabóAlizPszichológusírása