A hiányzó puzzle
darab
Már jó ideje a mérhetetlen kivancsisagom hajt az utamon, merhetetlen mohossaggal szivok magamba mindent
ami felem árad ,legyen az természetes nyugodt szélfutta áramlás, vagy lehet
nyughatatlan merész és vakmerő feltárás , kutatás és keresgélés eredménye.
Bárhogyan is legyen
szellemi, spirituális és lelki éhségem és látni , érteni vágyásom mint megzabolászhatatlan hamis kutya száguld előre, és kordábantartani olykor nagy fizikai teherbírást is igényel.
Hátizsákomba gyűjtögetve, megannyi tapasztalattal a hátam mögött,egyre több ráeszméléssel és “aha” élménnyel mégsem csilapodik szomjam és megmagyarazhatatlan
hiányérzetem, úgy érzem minél stabilabb tudás és ismeretpuzzle darabkakból épül fel személyiségem, annál inkább hangosan
ordít a messzi távolban egy átlátszó még ismeretlen puzzle darab.
Mit kezdjek vele?
Két kérdés motoszkál bennem:
Az egyik , hogy
közelebb kerülök -e ebben az életben hozzá és megértem -e valaha?- hogy ezáltal valójában kiegyensulyozott és boldog” itt es most” életet élhessek.
Ha bizonyos lehetnék létezéséről és talán még egy térképet is találnék a hozzá vezető útról, úgy érzem és gondolom , hogy minden lelki és fizikai erőfeszítésre képes lennék érte,hogy végre önmagamban beteljesedhessek.
A másik pedig ,
valójában egy félelmem és szorongásom, lehetséges -e , hogy csak egy délibáb, és hogy csupán az egom mocskos játéka ez ?- hiszen ha végig tekintek jelenlegi életemen elmondhatom, hogy nagyjából minden rendben van,persze ha szeretnék nem
kéne nagyon megerőltetnem magam ,hogy találjak olyan dolgokat amelyeket régen még problémának neveztem és tekintettem ,de ma már csak megoldandó feladatokat
látok bennük.
A társadalomból ránk ragasztott panaszkodás áradattal is tudtam régen uszni, de már réges rég nem akarok
,hiszen fokuszpontom és gondolkodásom megváltoztatásával ezek már nincsenek, tehát mint modtam jol vagyok és elégedett vagyok az életemmel, mégis néha feldereng a távolból az a hiányzó puzzle darab,valami megfoghatalan , körülírhatatlan valami,amit eddig a
külvilágban kutattam , mindenfelé önismereti módszereken keresztül , könyvek ,
előadások, tanfolyamok stb,de valójában lehet,hogy ez úgy a külvilágban nem is
létezik és tényleg csak egy délibáb…s ezen az úton haladva a kutatás kudarcra
van ítélve…
A környezet , a
külvilág, az anyagi javak, a társadalom, a kapcsolatok , a könyvek ,a
tanfolyamok es meg sorolhatnám inkább csak gátak mintsem segítségemre lennének a hiányzó elem feltárásában, úgy gondolom csak magamra számíthatok ezen az úton és tulajdonképpen saját lelki önvalommal
kell még jobban szembe néznem,a tükörben elég jól körvonalazódik már a
lényem, csupán egy kis foltos rész van meg a sarokban úgy érzem,lehet csak
türelmetlen vagyok és az út amelyen vagyok az jó csak haladnom kell előre kitartással.
Tulajdonképpen úgy gondolom ,hogy a megoldás még mindig az önismeret és jól meghatározott pontos célkitűzések, feltérképezni teljes
személyiségünket, annak minden pozitiv és kevésbbé tetsző szeletkéjével, számba venni tulajdonságainkat, jellemzőinket, annak minden eredeti és hamiskás
létezésével együtt és mindezekkel felvértezve haladni a céljaink megvalósítása felé,csak így csökkenhet az a fránya hiányérzet és belső üresség.
Mit értek hamiskás alatt?- biztosan te is érezted már nem egy szituációban , hogy most ugy
cselekedtél vagy olyat mondtál ami tulajdonképpen nem is te vagy, és rácsodálkoztál önmagadra,ilyenkor olyan tulajdonságok lépnek életbe melyeket a
társadalom ránk erőltetett , vagy mi önmagunk tudatalanul öltöztettük fel személyiségünket vele, már gyerekkorunktol kezdeve mindazért , hogy
könnyebben tudjunk beilleszkedni környezetünkbe és hogy könnyebben elfogadtassuk
magunkat, de valójában ha mérlegelnűnk kéne és szembe nézni belső világunkkal mi
egyáltalán nem vagyunk olyanok és idegenként tekintetünk ezen hamiskás jellemzőinkre.
Erdeti jellemzőim feltárását már rég elkezdtem,de mai napig sokszor kerülök még szembe én is a hamiskássakkal is, és rácsodálkozok magamra , hogy milyen erős hatással vannak ránk a társadalmi elvárások.
Személyiségem jellemzői közt bolyongva szóval néha eltévedek én is,de kitartóan próbálom feltérképezni azon személyisegjegyeimet melyek rámutatnak a tényleges Énemre ,
melyek meg-és átélésekor kiegyensúlyozottságot és harmóniát érzek ott legbelül.
Lehet , hogy ez a
feltáró munka egy egész életen át tartó kutatás lesz és ez
a hiányérzet sosem fog csökkenni ,csillapodni , talán majd csak az elmúlással és a halállal fedezzük fel azt a hiányzó puzzle darabkát…
2017. Július
Szabo Aliz Pszichológus írása
Nagyvárad